Akik meg tudták bocsátani a Férjüknek, hogy viszonyuk volt! Egyrészt hogyan, miért? Másrészt milyen az Élet azóta?

Nos, nem tudom, hogy az én válaszom megfelelő -e, de azért írok. Én elsőre elnéztem. Nem sokkal (két héttel) követte a következő lebukás. Még akkor is megkérdeztem, hogy mit gondol, hogyan legyen tovább. Végül ő mondta, hogy legyen vége. Milyen volt az élet? A kettő között rapszodikus, állandó gyanakvás, kiderült okkal (de ha nem derül ki, akkor is ezt éreztem volna, mélységes megalázottságot, és kiégettséget), majd jött a válás. Most boldog vagyok egy másik férfi mellett, lassan 3 éve.

A legjobbakat kívánom neked, de ha tanulsz a hibámból, akkor nem vesztegetsz el éveket feleslegesen. Minden jót!

Mi túléltünk jó pár megcsalást. Megbocsátottam, igazából nem élünk rosszul.

Ez az egy hibája (ami ugyan elég nagy hiba) van.

Amúgy tökéletes férj, s apa!

Talán ami miatt könnyen megbocsátottam, hogy én is ilyen voltam régebben, tehát teljesen megértettem miért tette. Én is megcsaltam az első férjemet.

A megcsalás mindig mindkét fél hibája!!!!

Ilyenről még nem szereztem tudomást, de ha bekövetkezne, elgondolkodnék, mit rontottam el, mi hiányzott neki a kapcsolatunkból.

Mivel szeretem, és vele akarok élni, ezért megbocsátanám, és igyekeznék megadni neki a hiányt.

Az életünk utána más lenne, úgy érzem, könnyebb, hiszen túl lennénk a legrosszabbak egyikén, ami egy kapcsolatban bekövetkezhet.

En megbocsatottam es erdemes volt.

Azota jo minden, mint amilyennek lennie kell.

Nalunk nem a derult egbol jott a felrelepes, rohamosan romlott a kapcsolatunk, amirol foleg en tehettem. Sem idom, sem energiam nem igazan volt a hazassagunkra majd ket evig, nem is eltunk mar egy fedel alatt egy evig munka miatt.

Azt nem vethetem a szemere, h nem szolt arrol, hogy igen negativ iranyba kezd menni a kapcsolatunk, tobbszor beszelt errol, szervezte a kozos kimozdulasokat, probalt engem megtalalni, de en igen eltavolodtam. Tudtam, h gond van, dr valahogy termeszetesnek vettem a hazassagunkat, hogy van es kesz, majd jobb lesz minden egyszer, majd lesz idom, majd kedvesebb leszek, addig meg vegye tudomasul, h nekem rossz idoszakom van es bunko vagyok. Beszeljunk, ha akarok, amugy meg hagyjon beken.

Kb varhato volt, h megunja a probalkozast es a maganyt, h lesz valaki, akit erdekelni fog az o lelki bekeje is, akitol nevetest is kap, nem csak kotekedest, veszekedest es sirast. (en kb ezt csinaltam, hetente tobb alkalommal belekotottem, kritizaltan a donteseit, veszekedest generaltam, en magam lebegtettem a valast, kb ot perccel kesobb meg bogtem, h nem gondoltam komolyan, ertsen meg, nem vagyok jol, stb)

Es igy melegedett ossze egy munkatarsaval.

Semmit nem vettem eszre, tobben is szoltak, de nem vettem komolyan, nem erdekelt igazan.

Hogy, hogy nem, de egyszer kisutott felettem a nap, kb mintha visszatertem volna, ezzel egyutt a kapcsolatunk is rohamosan javult.

Ket het mulva leultetett es mindent elmondott.

Meglepodtem, ket percre kiborultam, majd realizaltam, h en erre vartam, szamitottam az elmult ket evben, tudtam, h ennek rossz vege lesz, mdgis folytattam jo sokaig. Ergo ebben kb epp ugy hibas vagyok, mint o.

Ok, elhagyhatott volna eliszor, nem kellett volna massal vigasztaltatnia magat. De ha elhagyott volna, akkor kb ket havonta latta volna az egyebkent imadott gyermekeit es a csaladja/baratai sem alltak volna mar mellette.

Ugyhogy miutan atbeszeltuk ezerszer, h ki mit cseszett el, milyen jovokrpunk van, mik azok a pontok, amit exutan nem szabad atlepnunk, akkor rendbeszedtuk magunkat.

Nem uj lappal inditottunk, m tanulopenznek ez jo volt, nem art ra emlekezni. De szobszerint erosebbek vagyunk azota.

Nincs vadaskodas, felemlegetes, nyomozas, feltekenyseg.

A megbocsatas es a jovo foleg annak a fuggvenye, hogy miert es hogyan jutottatok el a megcsalasig. Van-e miertje, elozmenye es erre tudjatok-e a megoldast.

Ha igen, akkor erdemes megprobalni, ha nem tudtatok mi miert tortent, akkor a tovabbisk nem rajtatok mulnak, csak a szerencsen. Akkor egy nyugodt napotok nem lesz egyutt.