Te meg tudnál bocsátani a saját anyádnak így?

17 volt anyám amikor születtem,nagyszülők nevelgettek inkább,aztán összekerült a férjével,lett egy kisöcsém.Tizenéves koromtól dolgozom (persze tiniként feketén).

Neki nem volt kedve visszamenni dolgozni öcsém 3 éves kora után,inkább vállalkozni kezdett,boltot nyitott úgy hogy a házhoz lett építve.

Rengeteg pénz kellett hozzá,hitel-hitel hátán,majd apeh büntetés,nekik már bár lista,stb,így ali 18 évesen rávett hogy csinált nekem hamis munkáltatóit,és nevemre vett fel kölcsönt.

Naiv voltam,belementem,nem akartam hogy a házat vigye a bank.

Nem sokkal később leérettségiztem,nem birtam már velük,elköltöztem,saját erőmből lediplomáztam,dolgozom.

A hitelt ő fizette,hisz neki kellett.De jóideje nem fizette be,levelet én nem kaptam meg,mert nem adta ide,nem szólt,csak már a végrehajtó telefonon ért el,azt se tudtam miről van szó elsőre.

Rengeteg veszekedés után nem tudtam mit csinálni,fizetgetem,éhen nem halok,de albiban élünk párommal,jó lenne gyűjtögetni és havi majd 40ezer hiányzik.De már csak alig 1 év és kifizetve.

Nem is beszélünk azóta nagyon,főképp hogy ők továbbra is csak költekeznek,és ha időnként összefutunk nagyszüleimnél,akkor amit látok az új ruha,új gép öcsémnek,új ezaz,sorolja szépen.

Békülni akar viszont nagyon,kérte hogy jöhessenek fel megnézni hol élünk (2 év alatt nem is tudta hol élek),belementem,kaptam virágot is.De kinos csönd volt amikor öcsém nem beszélt.

Most jön a karácsony,nagymamámtól hallottam hogy anyám meg akar hivni minket is.De nekem nincs kedvem ezzel elrontani a karácsonyt,látni a nagyzolőást,az óriási pazarlást ami mindig is volt,közben meg nyögöm a hitelét.

Te meg tudnád bocsátani és elfelejteni?

25/N