Mit gondoltok a közös kasszáról akkor, ha a vőlegényem 75 ezret keres, én meg 300 ezret?

Én voltam hasonló cipőben, nem működött.

Tegyél fel kérdéseket: miért keres ő férfi létére ennyire keveset? Vajon ez mennyire átmeneti, mennyi esély van arra, hogy fordul a kocka (szélsőséges példa: ha betanított segédmunkás, te meg kvalifikált akárki vagy slágerszakmával, akkor nem valószínű, hogy valaha is többet hozna haza, mint a minimum, így nem nagyon változhat a felállás.

A gond nem is az összeggel, hanem a mentalitással van: pont hogy neki kellene nagyon odafigyelnie a kiadásokra, meg hogy mire menjen el a pénz, hiszen annyit keres, amiből még magát se nagyon tudja eltartani az ember, ennek ellenére nem ilyen. Nálunk hosszú távon nem működött ez a felfogás, mert amíg tartott a lelkesedés, addig voltak ám nagy tervek, de aztán beleszokott, hogy én úgyis megteremtem a dolgokat, enni van mit, lakni van hol (mind nekem köszönhetően9, és valami majd csak lesz. Hát én ebből nem kértem. Tovább akartam lépni, nagyobb lakást, jobb életet, esetleg családot, nem lesüllyedni, mert egyre több emberről kellene nekem gondoskodnom minden téren, ha valamit akartam (akár megszereltetni, nehogy venni), akkor nekem kellett rá mindent előteremteni. Meguntam.

Ez csak az én sztorim, Te tudod, hogy nálatok mi a helyzet, én mindenesetre nem az összeg, hanem a mentalitás miatt nemhogy a közös kasszából, a kapcsolatból se kérnék.

Ha hosszabb távon is várhatóan lényegesen rosszabbul fog keresni a vőlegényed, akkor nem biztos hogy illetek egymáshoz. A férfi önértékeléséhez kell az, hogy felnézzen rá a nő, és így ez esetetekben nehéz lenne.

Mondjuk a baráti körömben több olyan példát is tudok ahol diplomás párnál középvezető csaj jobban keres mint a srác (500-600e vs. 250-400e nettó), de ott be van kalkulálva, hogy a csaj pár év múlva szülni fog és utána már nem lesz többet vezető, a srác pedig nagy valószínűséggel még jobban fog keresni.

Amikor összeköltöztünk nekem volt csak fizetésen neki nem. Egy percig sem gondolkodtam. Nálam alap a közös kassza. A szüleimnél külön volt és ezt én nem akartam.Láttam a " na most ezt te fizeted most ezt meg én" című műsort.

Most már a férjem is komoly összegeket beletesz, pedig ennek csak 3 éve. Lehet egyszer én nem tudok beletenni.

Neked kell látnod milyen a pasi. Lehet élősködő hogy most elvárja hogy beletedd de később ezt nem viszonozza. Lehet normális is. Te látod hogy még az utolsó garasát is odaadná vagy még a sz.art is megenné ha nem lenne büdös. Ezen alapján mérlegelj.Elvár e tőled dolgokat, nyújt e ő is a 75 ezerhez megfelelő összeget rád. Sajnálja e tőled a pénzt? Csak azért írom ezeket mert te ismered.

A férjem az utolsót is odaadná.Ezért döntöttem a közös kassza mellett.Bár a feltételem az volt, hogy megszünteti anyukának meg a fél családnak a kölcsönöket ( amit soha nem adtak vissza, és amúgy le sem sz.arják csak ha pénz kell)

Ugyanannyít tennék a közösbe, mint ő. A többit féretenném, az enyém az a pénz! Egyelőre nem közös.

Írom mindezt azért, mert ez a helyes. De majd ha fordítva lesz, nem kell megsértődni, ha ő is így bánik veled.

"szerinzem meg félfetehetünk 250-et is" - hát győzd meg róla :-)

Szerintem, ha tényleg ki tudtok jönni a maradék 125 ezerből, és közös tervetek házat vásárolni; akkor nincs min gondolkodni, félre kell tenni.

Hiszen az is közös...

nálunk pont ezért nincs közös kassza

mind a ketten beletesszük egy borítékba a rezsi és a kaja pénz felét és a maradékból mindenki saját maga gazdálkodik vagy tesz félre

ha nagyobb kiadást tervezünk azt megbeszéljük akkor is ha a saját maradékból fizeti ki

eddig ez bevált