Van itt olyan, akinek a szülei még kiskorában elváltak és mégis "normális" felnőtt lett belőle?

Nem törvényszerű. Attól hogy valakinek a szülei elváltak a gyerek még élhet boldog életet, nem kell hogy lelki sérültek legyenek.

Az én szüleim akkor váltak el amikor a húgom alig volt 1 éves. Én és a nővérem már alsós iskolások voltunk. Apu nevelt fel minket. Mégsem lettünk sérültek, és mindhárman felnőttként boldog életet élünk.

Akár elvált szülők gyereke valaki, akár nem, biztosan hoz olyan dolgokat, amelyeket nehezebb feldolgozni. Úgyhogy ez nem mérvadó.

5 éves voltam, amikor a szüleim elváltak, és bár sérültnek tartom magam (pontosabban, küzdök a saját kis ügyeimmel), normális kapcsolatban élek, nem vagyok nagyon defektes, vannak sikereim, munkám, terveim, céljaim.

Lehet, hogy bizonyos dolgok nehezebben mennek, de ezeket tudom kezelni.

Lehet hogy keletkezik majd valami zavar lelki eredetű, de egyelőre nem ütötte fel a fejét. Másfél évesen váltak el anyáék, anya döntött így, apa túl sokat ivott és kimaradt. Élete legjobb döntése volt, jó néhánypróbálkozás után hozta meg. Így normális nevelést kaptam, egy csendes otthonom lett,cirkusz és kiabálás nélkül.

Apa nem változott, züllött életet folytatott. Én lediplomáztam és dolgozom. Van egy csodás másféléves lányunk, a férjemet szeretem és ő is viszont.

Azt hiszem átlagosnak mondanám az életem, ha fentről néznék le az emberekre, nincs benne semmi extra sem pozitív sem negatív felé, így jó!

Tehát nem törvényszerű, hogy gond van:)

Örülök ennek a sok pozitív példának én nem ezt látom :(

Az elvált szülők lányából akkora ribanc lett, hogy egyszerűen elképesztő.

Persze mára ő is boldog családanya, de vajon meddig...nem fog sokáig tartani az idilli kép.

Szóval van jó példa, de rengeteg rossz is van.

Volt, aki azért verte gyerekkorában az iskolatársait, mert neki nem volt apukája. Most mégis kire kéne ilyenkor haragudni? Mert nem arra a szerencsétlen kisgyerekre...