Hogyan adjam a szüleim tudtára, hogy ne legyen belőle sértődés?

De főzök,igaz,nem minden nap.Tudják is, nem egyszer látták,hogy rántott húst csináltam,ami mellett ugye ott kell állni,tehát látták,hogy boldogulok.Nem akarok itt panaszkodni,meg is mondanám,sőt már régebben megmondtam volna,de nem akarom,hogy rosszul essen nekik,vagy megsértődjenek és azt higgyék, hogy nem akarom a babához engedni őket.Imádom őket és jó,hogy jönnek,de azért nem kéne minden nap,mert oké eddig így volt,de meddig megy ez?Amíg iskolás lesz,mert majd akkor látják be,hogy délután tanulni kell a gyereknek?Nekem azzal van a bajom,hogy nem tudom,hogy milyen hosszú időre tervezik ezt.Mi faluban élünk,ők a legközelebbi városban,ami 15 km-re van,de már most felhozta Anyám,hogy télen babakocsival menjünk be hozzájuk 2 hónapos babával.És ha jönnek,is csak bejelentik,hogy jönnek,kérdezem,mikor?Nem tudják.Majd,megpróbálnak a fél 3-as vonattal.hívom őket,hol vannak már?nem veszik fel a telefont,persze nincs náluk.Beesnek 5 órára,addig azt sem tudom,hogy történt-e valami azért nem veszik fel,vagy csak nincs náluk telefon.5-ig idegeskedek,akkor esnek be majd 7kor elmennek, már lehet is fürdetni a babát.Karácsony előtt elment a párom bevásárolni,akkor ugyanezt megjátszotta Anyám,de nem hozott kaját,nem főztem,mert azt hittem hoz.Erre a páromat kezdte el szapulni,hogy miért nem hoz főznivalót.(Akkor még nem főztem,császárom volt,fájt a sebem és amúgy is úgy volt,hogy hoznak)Erre kiborultam és sírtam a fáradtságtól,erre Ő kitalálta, hogy üljünk buszra és menjünk el hozzájuk este 6 órakor télen a három hetes babával,a párom otthon sem volt, magyarul a tudta nélkül menjünk el...na mindegy,befejeztem a panaszkodást,csak ezt muszáj volt kiírnom magamból.Imádom őket meg minden,de ez így kicsit sok.