A mai gyerekeknek miért csak jogaik es elvárásaik vannak a szüleik felé?

A józan ész jó esetben felnőttkorban kezd működni.

A l4-20 éves korosztály mindig is okosabban képzelte magát a szüleinél. Csak régen a szülő szava döntött, most a gyereké.

A válasz: a szülők nem nevelték őket! Ennyi. Ugye nem gondolod, hogy egy gyerek, akit nem neveltek, irányítottak, hanem minden megengedtek neki (szabadelvű gyereknevelés), az magától a józan paraszti eszére és az érzékeny lelkületére támaszkodva egyszer csak rájön, hoppá hát akkor nézzük csak a kötelességet.

A kötelesség mindig a nehezebb út, a jog mindig a könnyebb és szimpatikusabb.

A kettő egyensúlyát a szülő KÖTELESSÉGE lenne tanítani (nevelés formájában) már pici baba kortól!

Olvastam erről egy elgondolkodtató könyvet, a címe, Miért válnak zsarnokká a gyerekeink? Röviden az az alaptétele, hogy ahogyan például az írás-olvasást, úgy a lelki funkciókat is meg kéne tanítani a gyerekeknek, és ez csak akkor lehetséges, ha a szülő egyértelmű irányító pozícióban van, és nem "partnerként" kezeli a kisgyereket, mert az se a szülőnek, se a gyereknek nem jó. Csak így tanítható meg például az önzetlenség, az indulatok normális kezelése, az empátia stb. Ha a szülő ezeket elmulasztja megtanítani, és arra vár, hogy a gyerekben majd maguktól kifejlődnek, akkor nagyot fog csalódni, mert nem fognak kifejlődni, és ezért van, hogy sok huszonéves megrekedt egy dackorszakos kétéves érzelmi szintjén.

Mondjuk a könyv írója német, Magyarországon azért még nem olyan elkeserítő a helyzet, mint amit ő felvázol. De azért már itt is észrevehető, a "ne várjunk el semmit a gyerektől", "ne korlátozzuk semmiben a gyereket" divat terjedése.

Egyébként én elég engedékeny anya vagyok, sok dolgot hagyok a gyerekeknek, amit a szülők nagy része nem, például ehetnek édességet, játszhatnak a sárban, mellénk feküdhetnek az ágyban, de elvárom a szép beszédet, a családi élet normális keretek között tartását (pl. nincs éjfélig ricsajozás, mert nem álmosak) vagy éppen a koruknak megfelelő önállóságot.

Nézz meg egy átlagos amerikai CSALÁDI filmet, ami pl. szombat délután megy a tévében, gyerekeknek szól. A gyerek NULLA élettapasztalattal rendelkező dönt fontos kérdésekben a családban (pl. Én nem akarod oda költözni, akkor se megyek oda), simán leordítja, lehülyézi a szülőt a kis takony, stb. A gyerekek ezt látják, ezt veszik normálisnak.

Itt jön a szülő dolga. Az első ilyen leugatás után tisztázni kell a gyerekkel a felállást, a szerepét a családban!

Azért, mert a mai szülők a sok zagyvaság hatására minden gyereket hipóban és zacskóval körülvéve nevelnének legszívesebben, nehogy sérüljön a pici lelke.

Ezáltal kialakul egy olyan hamis én kép, hogy tulajdonképpen ők azért vannak, hogy kinyalják a feneküket és ha ez hosszú hosszú évekig így van akkor abból még józan paraszti ész hatására( ami amúgy ilyenkor nem alakul ki) sem jönnek ki. Akit nem kértek meg soha hogy segítsen mosogatni vagy vigye ki a szemetet az magától sem fogja, csak az utolsó kis fecnit is beletuszkolja a kukába, vagy féltettek minden állattól, mert azok olyan veszélyesek azok mégúgy se fognak segíteni mert jaj ők olyan törékenyek, nem nyúlnak semmihez, főleg állathoz nem, mi az hogy takarítani utána?

Egy gyerek sem születik lustán és ki ha én nem tudattal, a kommunikáció és a nem ellentmondásos nevelés hiánya az egész.