Mit tegyünk, hogy a férjem lánya ne útáljon minket ennyire?
Hát az biztos, hogy a kapcsolat most nagyon nem jó... igazából pozitívumot még nem olvastam a gyerekről, egyrészt értem, hogy nehezen kezelhető és véges az ember türelme, ki tudja, mi a kérdező helyében mennyire lennénk türelmesek - , másfelől viszont ez így nem jó, hogy mindenben csak a rossz és a még rosszabb jön elő a gyerekről, kérdező, gondolom, kiégtél, de a gyereknevelésnek vagy a jó kapcsolat kiépítésének egyik legnagyobb gátja, ha már nem is látod/keresed a jót a másikban, sőt, talán fel is nagyítasz vele kapcsolatban magadban egy-két dolgot.
Azt például megértem, ha az ellen lázad, hogy este 8-ra otthon kelljen lennie, a nevelési elleni reakcióját is, minden gyerek így reagálna,nyilván nem akarta, hogy analizálgassák. A magánélete is rá tartozik , az , hogy váltogatja a partnereit, az meg részben életkori sajátosság, részben annak a következménye, ahogy írják is előttem, hogy őt is ide-oda dobálták - legalábbis így élhette meg.
Van egyáltalán bármi pozitívum, ami eszedbe jut róla, amikor jól éreztétek magatokat egymás társaságában, beszélgettetek egy jót...stb. ?
Az esküvői dolog nagyjából annyival le lett tudva, hogy 1-2 rossz napja bárkinek lehet.
A lánynak nem volt baja a nevelésivel, az anyja beszélte le őket róla, aztán csak felhívott minket, hogy nem kell menni, mert ő mindent elintézett.
Ő akarja, hogy valaki elkísérje nőgyógyászhoz, de az változó, hogy ki(k). Az esti kupaktanács alatt már minden variáció elhangzott. Most reggel azt kérte, hogy csak én kísérjem el.
Persze, hogy van pozitívum is. Például fél évvel ezelőtt még nem volt ilyen pocsék a helyzet. Akkor sem volt felhőtlen a viszonyunk, de tudtunk legalább beszélgetni. Csináltunk családi programokat is közösen, volt, hogy csak ketten elmentünk ruhát nézni. Mostanában bejön, nem is köszön, ocsmányságokat hord össze, ordibál a féltesóival, az apjával, velem. Néha dühöng, csapkod. Azt az egyet sikerült kiszednem belőle, hogy nem drogozik.
Az anyjától is kérdeztem, hogy tudja-e mi baja van. Azt mondta semmi, csak kamasz és ne ellenőrizgessem a lányát. Ő örül neki, hogy végre a lánya is rájött milyen szemét vagyok.
Igen, megyünk. Most reggelizik. Azt kérte csináljak rántottát, de egyedül szeretné megenni.
Az esküvői dologból nem lett rendőrségi ügy, mert az még az a korszak volt, amikor bíróság nélkül próbáltuk elérni a gyakoribb kapcsolattartást. Néhány év után meg már érthető volt, ha csak "rossz napnak" tartották.
Értem.
Hát, ezt még nem írtad, hogy volt - és ráadásul a közelmúltban - kifejezetten jó korszakotok is vele. Ha fél éve még ennyire jól mentek a dolgok, akkor nem volt ő mindig rossz gyerek, csak most elkapta a gépszíj. És amikor ordibál, nem szól rá a férjed ? Egyáltalán a férjed hogy viszonyul a gyerekkel kapcsolatos problémákhoz ?
Nem tudom, lehet, hogy gyorslefolyású lesz nála ez a meghülyülős korszak.
Egyrészt pár dologban engedni kéne,amik már előjöttek korábban, más dolgokban viszont talán szigorúbbnak lenni - ezt a kiabálást pl. most írtad csak, ezt biztos, hogy nem szabadna megengedni neki.
Egyet kell értenem a #36-os válaszadóval, nem "fogni" kell mindenáron azt a gyereket, hanem általános emberi értékeket közvetíteni felé... annak semmi jelentősége, hogy 8-ra vagy 10-re ér haza, hogy alszik-e a pasijánál (még 1 év és tökéletes magánügye lesz), az viszont joggal elvárható és megkövetelhető, hogy ne hazudozzon, és hogy a többi emberrel ember módra bánjon, a véleményét, ellenvetését emberi hangon, stílusban adja elő. Ezek olyan értékek, amire 10 meg 50 év múlva is szüksége lesz az életben, ezek akkor is pont így lesznek.
(viszont ugye ehhez nyilván kell a másik fél is, akivel szemben lehet az igazságot vállalni, és aki szintén tiszteletben tart)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!