Mit tegyünk, hogy a férjem lánya ne útáljon minket ennyire?

Ne haragudj, de számomra nagyon gáz, amiket írsz.

Ugye ezt nem mondod komolyan, hogy rá akarjátok erőszakolni, hogy menjen el egy nőgyógyászhoz ?

Értem én,hogy van barátja, és hogy miért tartanátok helyesnek, hogy elmenjen, de nagyon kikerekedett a szemem ezt olvasva.. te mit szólnál, ha elküldene a férjed valami dokihoz, hogy matasson benned ? Vagy ráderőszakolná, hogy csináltass nemi betegségekkel kapcsolatban vizsgálatokat, mondjuk olyan indokkal, hogy ne bízik benned és zsarolna vele ? Vagy elküldene hazugságvizsgálatra ? Vagy lenne közös gyereketek és ráderőszakolná, hogy csináltass apasági tesztet ?

Te hogy viselnéd az érzelmi zsarolást ?

És azt hiszem, az sem elég indok a lány ellen , hogy még nem nagykorú, mert ahogy az előttemszóló is írta, ezeket a dolgokat nem ráerőszakolni kell a kamaszra,hanem bizalmi kapcsolatot kell vele ápolni, és annak a gyümölcse lesz, ha partnerként meg tudjátok beszélni ezeket vele őszintén.

Én azt gondolom, elég jó kamasz voltam, de kb elviharzottam volna otthonról, ha a szüleim azzal zsaroltak volna, hogy menjek nőgyógyászhoz. Hát még egy mostohaszülő, aki ha rossz a kapcsolat köztük, a gyerek szemében csak egy félvadidegen, aki náluk lakik..

A kérdező kommentje:

Nem voltak házasok, nem is éltek együtt, az anyja kiváló B terve volt, hogy egy gyerek majd megmenti a döglődő kapcsolatot. Ez lett belőle. Az apja mindent megtett, amit kéthetente hétvégén lehetett, mert az elején az anyánál volt a lány és a bíróság ennyit ítélt meg. Az anya csak 2 éve híve a közös felügyeletnek mióta már nem bír a lányával, de ezt soha nem látná be.

De, biztosan útál engem, mert nem úgy ugrálok ahogyan ő fütyül.

Most például engem tart a megtestesült gonosznak, mert el akarjuk küldeni nőgyógyászhoz (több okból is) és kértünk neki időpontot egy tini nőgyógyásznál (nő, nem férfi doki). Az anyja itt is őt támogatj: "Minek, még olyan fiatal!"

Én azt is túlzásnak érzem amúgy, hogy este 8-ra legyen otthon (persze hétköznap ne nagyon kolbászoljon el este, ha másnap iskola), illetve ha csak az anyagi helyzetetek nem nagyon rossz, az a heti 1000 ft is nagyon nagyon kevés szerintem.

10

Te tisztában vagy azzal, hogy egy gyerekről beszélsz?

Egy 16 éves kivűlről felnőtt, belülről még akkora gyerek mint a ház... Heroinos példát hozol egy gyerek esetében? Neked tiszta a fejed amúgy?

" Nevelésibe már volt időpontunk is"

Ez meg a másik dolog volt, amin nagyon kikerekedtek a szemeim .mondjuk nem részletezted, hogy tényleg nagyon komoly bajok vannak a lánnyal (iskolában, tanulással, drogok, rossz társaság...stb.), vagy csak szimplán egy dackorszakát élő tinilány, aki nehezen viseli a szülei válását és nem tud téged egyelőre elfogadni.

Mert ha az utóbbi, és nevelésibe akarod ráncigálni meg nőgyógyászhoz,nem tudom, miért csodálkozol, hogy "utál".

Ez a része a nevelésének, a nevelési meg a szexuális életének a biztonságosabbá tétele, egyébként sem rád tartozik alapvetően, hanem a két szülőre.. én a helyedben adnék tanácsokat ebben a férjemnek és a volt feleségnek, de nem vinne rá a lélek, hogy más gyerekét nevelésibe rángassam.

Szerintem meg nagyon sok az a heti ezer forint, de a nyáron is kilenc óra az tényleg furcsa... Engem elengedtek éjfélig is, mondjuk én abszolút megbízható voltam az ő korában. Rá kellene vezetni, hogy amennyiben több szabadságot akar (már ha ezzel van gondja) akkor azt egyedül azzal érheti el, hogyha megbízhatóan viselkedik. Senkinek sincs egyébként tuti, bevált receptje, mert minden gyereknek egyedi nevelés kell, senki nem egyforma, lehet, hogy ami az egyiknek bejött, az a másiknak pont hogy rontani fog a helyzetén.

Iszonyú nehéz lehet, egy 'irritáló, pofátlan' kamasszal türelmesnek lenni, aki át is vágja a fejedet, amikor tudja, mégis próbáld meg, mert ha látja, hogy ki tud borítani, akkor ki is fog. Én nem vagyok anya, ezért ne vedd készpénznek, amit írok, nekem is csak elképzelésem van, hogy hogyan csinálnám, a megvalósítás persze más tészta...

Anyucinak egyébként van kapcsolata? Mert ha ő egyedül van, akkor "érthető", hogy szúrja ez a helyzet a szemét. Van, akivel nem lehet beszélni, de azért megpróbálhatok mégis elmagyarázni neki, hogy csak jót akartok a lánynak, és azzal, hogy ő (az anya) azt csinálja amit az nem csak nektek árt, de a gyereknek is

"Nem voltak házasok, nem is éltek együtt, az anyja kiváló B terve volt, hogy egy gyerek majd megmenti a döglődő kapcsolatot."

A kedves apuka egy hatalmas lúzer lehet! Ha egy férfi nem akar gyereket, akkor húzzon gumit a farkára, vagy sterilizáltassa magát. Olyan nincs, hogy akarata ellenére a nő teherbe esik.

(És most nehogy azt írd, hogy a nő megesküdött, hogy gyógyszert szed vagy meddő, mert akkor nemcsak lúzer a férjed, hanem hülye is.)

én is "elvált" szülőként nevelek alig-alig egy igaz még csak 2,5 éves kislányt. így annyit nem tudok, mint a 15 éves kislány anyukája, de mint elvált talán igen.

a helyzet az, hogy a következetesség hiányzik. az én kislányom is feszegeti a határokat mindig, de teljesen következetesen állok hozzá a dolgokhoz akkor is, amikor az egyébként az anyjánál máshogy történik.

abban igaza volt az előzőnek, hogy konkrétan hülyének néz Titeket a gyerek, mind a hármótokat. Addig, amíg nem sikerül közös álláspontot kialakítani, hogy mit szabad és mit nem, addig ezt fogja csinálni.

Nem a gyerekkel kell első körben beszélnetek, hanem az anyjával...

ami a szabályokat illeti: a 8-ra legyen otthon-t megértem a részetekről, de néha azért lehetne elengedni... persze úgy, hogy tudjátok, hogy merre van.

még egy igen fontos a szabályokkal kapcsolatban: szerintem a gyereknek meg kell értenie, és el kell neki magyarázni, hogy melyik szabály miért van.

Pl. azért szeretnétek tudni, hogy kb. merre van, mert féltitek, hogy nehogy eltűnjön - és nem miatta, hanem a világ ilyen.... érted, gondolom.

még valami: azt spec. nem értem, hogyha a gyerek az apjával akar élni, akkor miért van közös felügyelet?

Egy valamiben egyetértek az előző hozzászóló Téged szidó részével: azért úgy kezdeni, hogy ok lányom, jöhetsz hozzánk lakni, de ezek a szabályok....

én is megvadultam volna...ahelyett ugye, hogy örülne az apja, hogy végre nem csak 2 hetente hétvégén láthatja a lányát...

(bár ha ez Te voltál, akkor ne csodálkozz...- na, a végén én is átmentem szidásba, csak belegondoltam...)

A részedet illetően két dolog: finoman szólva kis esély van rá, hogy kvázi szülőnek (akár nevelőnek) tekintsen a lány. ha másért nem már csak azért is, mert "azt a pár évet csak kihúzom vele". ahhoz, hogy tényleg elhiggye, hogy Te a javát akarod, először bizonyítanod kell (nem tudom, hogy Te voltál-e anno az oka a válásnak, de ha igen, akkor pláne sejtheted milyen hozzáállása van feléd..). A másik, hogy ne beszélgess a gyerekkel külön. Olyan üzenete van felé, mintha nem mernéd az apja előtt megbeszélni, és biztos azért, mert rosszat akarsz neki.

15 éves lány anyukája: most látom, hogy írtál nekem.

valószínű azért, mert Te nem külön neveled, hanem családban a lányodat. (ha tévedtem, sorry).

és következetes vagy (ezt spec. én is írtam).

ami viszont megdöbbentett: írod, hogy bízhatsz benne, meg tudod merre van - majd azt is, hogy próbák elé állítottad... érdekes kettősség....

Persze, hoyg tisztában vagyok azzal, hogy gyermekről beszélek.

Mint oda is írtam: PÉLDÁNAK szántam a dolgot. Sőt, azt is odaírtam, hogy szélsőséges példa. Csak az elvet próbáltam szemléltetni.

Előzőnek:

Szerintem meg éppen abból látszik, hogy törődik a kérdező másokkal is saját magán kívül, hogy ilyenekre akarta "rávenni" a lányt. Mert természetesen, akár le is szarhatta volna, mondván: nem az ő gyereke. De ő a férjével együtt és az ő kedvéért is hajlandó volt a nykaába venni ezt is.

Van egy ismerősöm, még gimi alatt történt vele a következő. Rossz társaságba keveredett, sajnos nem vették észre a szülők idejében. Suliból lógott, nem tanult, ilyen piálás, olyan bokorban szexelés, stb. A szülei ekkor már természetesen hiába kapkodtak. Szakemberhez fordultak: pszichiáterhez v pszichológushoz járt ez az ismerős, egy hétre be is utalták ilyen ifjúsági szanatórium-szerűségbe. Rendszeresen látogatták a szülei, normalizálódott köztük a viszony. Azóta a szülők is másképp vislkednek, ismerősöm pedig rendben leérettségizett, most pedig nyűvi az egyetemet, teljesen normális ember lett belőle.

Ez tehát a konkrét példám akkor, tessék! Először szigor, most már minden oké. Szerinted megérte? Mert szerintem maximálisan. Így lett az életében egy "sötét" fél év.

Míg ha megsimogatják a fejét, hogy "jaj kislányom, ne csináld már légyszi" akkor most ki tudja, hol tartana.

Hangsúlyozom, a züllésben a szülők is hibáztak, a szakemberek őket is komolyan figyelmeztették, hogy változtatniuk kell.

Sztem nem ez látszik a kérdezőn,máshogy látom, mint te.

Bár nem írtam még, de természetesen megértem az ő helyzetét is, hogy baromi nehéz lehet kezelni ezt a helyzetet, biztos sok baja van a gyerekkel, de az az igazság, hogy ezt vállalata a házasságra lépéssel, és feltételezem, hogy már előtte is ismerte a kislányt, tudhatta, hogy lehetnek vele bajok - mint a kamaszok többségével..

Az kiérzem a kérdező mondanivalójából, hogy próbál megfelelni, teljesíteni "szülőként", jót akar a gyereknek, de ennek nem ez a módja. Nekem ez akkor sem szimpatikus, hogy nevelésibe meg orvoshoz akarja erőszakkal vinni és csak negatív dolgokat ír róla. Aztán ki tudja, mi a valóság, egyelőre úgy tűnik nekem, hogy szimplán csak egy hisztis-dackorszakát élő kislány, nem egy bokorban szexelő drogos.

Amúgy azért, mert volt egy ismerősöd, akivel ezek történtek, abból nem tudom, milyen következtetést akarsz levonni, ez az eset ráadásul úgy néz ki, nem is olyan, mint az ismerősödé.