Miért ennyire lelketlenek a barátnőm szülei?

Kedves válaszoló, nem lenne jobb, ha a szüleid segítenének inkább, és ti szakvégzettséget szereznétek, mielőtt belekezdtek az önálló életbe? Ha jól értem, nálatok van egy 5 hónapos kisbaba, akkor a nevelőanyukád gondolom, otthon van. Ha ő ezt bevállalja, jobb lenne, ha te és a barátnőd inkább tanulnátok még.

Egyébként, kedves kérdező, te számomra nagyon szimpatikus vagy. Úgy látom, felelősségteljesen gondolkozol (azt is írtad, védekeztetek) és most is próbálsz felelősségteljesen hozzáállni a dolgokhoz. Nevelőanyukád is nagyon rendes. A barátnőd szülei helyében a látogatást meg az egymásnál alvást megengedném, de azt nem, hogy 16 évesen, munka és végzettség nélkül úgymond főállású anyuka legyen, főleg, hogy másként is megoldható. Azt sem akarnám, hogy elköltözzön a barátjához ennyi idősen, mert nem akarnám szem elől veszíteni. Képzeld el, mit szólnál, ha a te lányod járna így 16 éves középiskolásként, hogyan reagálnál. Az azért biztos számít nekik is valamit, ahogy te hozzáálsz, de ők nem látnak a fejedbe, nem lehetnek biztosak abban, hogy nem hagyod-e el a lányukat, aki így végzettség nélkül magára maradna egy kisbabával. Mint ahogy fordított helyzetben te sem lennél biztos ebben. Ha a barátnőd is komolyan viselkedik, tanul, stb. és nem azon dolgozik, hogy kikerüljön a szülei felügyelete alól anélkül, hogy felkészült volna az önálló életre, szerintem megenyhülnének, és engednék a találkozásokat is.

2 lányom van, igaz még picik, de majd kerülhetnénk hasonló helyzetbe... Nagyon remélem, hogy nem fogunk. De azt tudom, hogy én minden segítséget megadnék a lányomnak, párjának és az unokámnak, ha már úgy alakult... Ilyenkor igenis az a legfontosabb a baba és a mama számára is, hogy együtt lehessenek. Nagyon sok múlik a kezdeti időszakon, hogy milyen lesz a kapcsolatuk. És nem azzal rontaná el a lányom a dolgokat, hogy az első 1-2 évben a gyerekével van, hanem azzal, ha nem. A tanulmányokat 18 évesen is lehet folytatni, akár tovább is tanulhat utána, úgysem lesz igazán elkésve, pótolható dolog. Viszont a gyerekével nem eltöltött idő pótolhatatlan és súlyos károkat okozhat az életükben. Szóval az előttem szólóval emiatt abszolút egyetértek.

Illetve én, mint nagyszülő nem azzal rontanám el a lányom (és unokám) életét), hogy hagynám, hogy ha már úgy alakult akkor 1-2 évig gyermeknevelés legyen az élete és ne a tanulás, hanem azzal, ha nem engedném, hogy megfelelő szülő-gyermek kapcsolat alakulhasson ki köztük. Azzal aztán elindíthatok egy lavinát ahol mind a gyermek, mind az unoka érzelmileg sérül, rossz, konfliktusos, problémás, nehéz kapcsolatuk lesz. Örök kínlódás. Kiégés... Szeretetre való képtelenség... Elkallódás az életben... Ezzel együtt nem lesz elég fontos és természetes dolog, érték a családi összetartás és szeretet... Nagyon súlyos károkat okozhat ez a nagyszülői hozzáállás!