Kiderült, hogy terhes vagyok. Nem tudom, mihez kezdjek, elvetessem vagy megtartsam. Valahogy el kellene mondanom a családomnak is, de fogalmam sincs, milyen körülmények között kellene megtennem. Szerintetek hogyan mondjam el nekik?

Leírom az esetem hátha segítek. Ugyan ilyen kapcsolatom volt (mostmár látom) én jobban szerettem a fiút, mint Ő. 2 terhességet elvetettem, de harmadszor is terhes lettem. Megmondtam a srácnak ha gondolja szakítsunk nem érdekel mindenképp megtartom a gyereket (nem akartam játszani a sorssal, mi van ha amikor esetleg akarnék, már nem tudok teherbe esni) nem kérek gyerektartást, semmit nem kérek...

A fiú maradt, megszületett a lányom (egyébként soha nem akartam gyereket addig...) Az elején kötelességből gondoztam, nem éreztem, hogy anya lennék... Aztán a 3. hónaptól valami megváltozott. IMÁDOM A LÁNYOM (most 15 éves :-) ) Életem legjobb döntése volt. A fiút a gyerek 1 éves korában elküldtem, soha nem tudta megszeretni a gyereket. Én viszont boldog vagyok, hogy így döntöttem, azóta (12 éve) boldog párkapcsolatban élek, össze is házasodtunk lányom és az APJA (aki neveli, jóban rosszban mellette van) szinte elválaszthatatlanok.

Ne hallgass másra, csak magadra. Én a félelem miatt tartottam meg akkor. A lehető legjobb döntést hoztam!

Holdhercegnö vagyok, es igenis tämogatom a kerdezöt (abban, hogy ne kerüljön pokolra)

A väkummal abortälo hölgy gondolom azert puffog annyit, mert öneki mär nem lehet gyereke (az abortuszok gyakori mellekhatäsa)

2 gyerekem van, egyiket se "terveztem be" de felneveltem öket, az apjuk nelkül aki elhagyott.

Sajnos nagyon szemtelen es önzö felnött lett belölük, de akkor is sajnälnäm, ha ök most nem lennenek nekem.

Borzalmasan rossz anyagi körülmenyek köze szültem öket... Kesöbb mindent megadtam nekik, sokszor erön felül is. Ök ezt nem ertekelik. Ez van. AKKOR is JO, hogy vannak!!!

ez a te döntésed. ne mástól kérdezd mi legyen a babával. ha te akarsz gyereket, megszülöd, és megtartod, felneveled becsülettel, felelősségteljesen. ha nem akkor, meg elveteted, de azt is csak egy bizonyos ideig lehet. bár nekem az a véleményem hogy az is egy pici élet amiért te vagy felelős, és ne dobd el magadtól.

és meg kell mondani a szülőknek az előbb-utóbb úgy is látszani fog. az a jó ha egy gyerek/felnőtt az ő szüleivel őszinte, és meg tud beszélni mindent.

11/L

Kedves kérdező, megtartottad a babát?

Nálam is ugyanez volt a helyzet 20 évesen terhes lettem én szeretem az apukát ő engem nem de úgy döntöttünk megtartjuk 6 hónapos terhes voltam amikor külön mentünk mert megcsalt aztán még 4 hónapot együtt éltünk 3 hónapja költöztem el fogadtam bébiszittert és dolgozom a döntésem kicsit sem bántam meg. A púfok nevető arcocska aki mindig rám nevet amikor meglát a gagyogása ami mindig felvidít, eddig csak éltem bele a vakvilágba most már érte élek célja van az életemnek. Soha nem döntenék másképp.