Anyu idegbeteg? Csak szerintem nem ép fejben?
Nem normális komolyan mondom.
Engem idegileg teljesen kikészít már.
Minden nap búvalbaszottan hazajön.
Nem lehet hozzászólni.Valami mindig szar,bármit csinálok.
Egész nap a kibszott tv előtt ül,ha hozzászólok köcsögmódon felhangosítja....
Állandóan elcseszi a jó kedvem és ez már nekem rossz.
Nem bírom.
nem tud mást mondani csak
"Nem megmondtam hogy ezt tedd el innen?????!"( de ilyen sikítozós visítozós hangon)
és hasonlókat
egy értelmes mondata nincs felém.
Ahogy beszél,érezni rajta hogy tiszta ideg állandóan és engem ezzel felhúz...
rengeteget kiabálok vele mert bolond..
pl
kitalál ilyen agyszüleményeket (szerintem amúgy paranoiás) és nem ereszti.
Mondom neki,hogy "De nem érted hogy nem tudtam??" erre ő
"De tudtad DE TUDTAD!!!"
Vagy ha valamit csinálok,egyből magára veszi,hogy biztos azért tettem hogy neki ártsak.Aztán üvölt.Pedig rohadtul nem.
Most erre hogy tudnék máshogy reagálni,mint kiabálással
Kihozza belőlem az állatot,pedig lány vagyok.
Egy emberrel nem viselkedem így csak vele.
Mindenkivel jól kijövök
Neki a mamán kívül senkije nincs.
Mit csináljak?
Ebbe már én fogok megőrülni és minden nap sírhatnékom van mert ha jó a kedvem azt is rendszeresen elcseszi...
bocsi
ez a lehibbantozás bunkó volt
de akkor irtam mikor anyu kiabált velem megint
ezt mondom,hogy kezdek én is megőrülni
miatta
addig jó míg nincs itthon.
apuval érdekes jó kijövök
de pszichológushoz menni nagyon égő...attól csak még szánalmasabbnak érezném magam
Nem nekem vannak gondjaim hanem anyunak
Ez szánalmas.
Nem kényszerből hazudozik!
Aki nem ért ehhez,az ne okoskodjon már könyörgöm!
A hazugságnak oka van, ráadásul itt elég egyértelmű oka.
Pszichológushoz nem a gyagyások járnak, nem tudom, miért hiszi mindenki ezt. Én is mentem két hónapig (a szüleim teljesen kikészítették az idegeimet), és nem azért, mert hibbant vagyok, hanem azért, hogy segítsen olyan problémák megoldásában, amiket egyedül képtelen voltam kezelni, és azóta sokkal jobban érzem magam. Ha elmennél pszichológushoz, segíthetne abban, hogyan kezeld a konfliktusokat, és nem idegeskednél annyit.
Amúgy tényleg az az egyetlen megoldás, hogy lelépsz. Nem most, majd amikor már megteheted. Addig is tűrj, gyűjtögess, készülődj rá, stb. Számomra ez volt a legjobb dolog, amit tehettem, azóta teljesen megváltozott az életem.
Ami a holnapi hószünetet illeti:
nyugodtan sorolhatod pedig:)
nem igazán hat meg,mert nem is ismersz
Kedves kérdező, teljesen megértelek. Nálunk is hasonló volt a helyzet, csak az én szüleim elváltak, mert apum se tudta elviselni az egészet.
Csak hogy példát írjak, hogy nálunk mi történt:
Apumtól kaptam egy régiségnek számító kb 90 éves orvosi üvegfecskendőt (tű nélkül) - csak egy használhatatlan régiség volt... Anyum takarítás közben megtalálta a szobámban, és elkezdett velem ordítani, hogy biztos drogozok. (teszem hozzá, 16 éves voltam kitűnő tanuló és még alkoholt se ittam akkor egy kortyot se) alig tudtam megmagyarázni, hogy apa adta és amúgy is "használhatatlan" régiség... persze aztán apum volt a felelőtlen, hogy hogy adhat nekem ilyet... (mondjuk pl megbízik bennem?)
Én már idősebb vagyok, elköltöztem, anyummal a viszonyom is kb rendezett(ebb)...
Annyit tudok mondani, hogy tarts ki, beszéld meg valakivel a dolgokat (pl barátokkal)
amit apumtól kaptam tanács: "tanulj belőle, hogy te majd jobb lehess a te gyerekeddel"
amit barátnőm tanácsolt: "legyél te az okosabb, és emelkedj felül a dolgokon"
Sajnos mást én se tudok mondani... ezt csak az idő és a távolság fogja megoldani...
(és igen, azt is megértem, hogy miért hazudsz neki, én is ugyanígy reagáltam a tévképzeteire...)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!