31 évesen egy kisgyerekkel, albérletben lakva tudok új életet kezdeni és új társat találni?

Lássuk be, egy gyermekkel rendelkező nő nem egy főnyeremény. Én nő vagyok, de nekem sem kéne senki,akinek gyereke van. Nevelje a franc másét.

Viszont nem lehetetlen. Annyira sok elvált van, hogy kiszűrhetetlen szinte.

Szóval ha nem is azonnal, de biztosan találsz valakit.

Én 28 évesen váltam el, és kényszerültem albérletbe a kisfiammal.

Én sosem éltem egyedül. Amíg kicsi voltam az apám vigyázott rám. Később a volt férjem. Furcsa volt egyedül élni, de élveztem. Úgy voltam vele, hogyha akar akkor megtalál a szerelem újra. Ha nem akar akkor nem fog, de elleszek egyedül is. 29 évesen újra férjhez mentem, és azóta is boldog házasságban élek.

38/N

Hiába pontoztok le, általában igenis menekülnek a gyerekes nőktől a férfiak.

A párom maga mondta, hogy a gyerek nála mindig kizáró ok volt.

A társaságom zöme férfiakból áll, ők sem akarnak olyan nőt, akinek van gyereke. Én meg is értem, mindenki úgy szeretné ezt átélni, hogy a feleségének és neki is az első legyen.

Ettől függetlenül nem lehetetlen így párt találni, de attól, hogy lepontoztok még nem lesz igazatok.

#17, az szerintem minden emberi kapcsolatban alapvető elvárás, hogy a másik legyen tisztességes. Na most, a tisztesség meg a kettős mérce nálam egymást kizáró fogalmak pl, nyilvánvaló, hogy a másiktól sem várhatok el mást vagy többet, mint amit önmagamtól is.

Szóval ja, de SZVSZ ennek annyira nyilvánvalónak kellene lenni, hogy le se kell írni:)

Szerintem annyira kevés a normális ember :) hogy egy pasit már nem érdekel az, hogy van e gyereke a nőnek, ha azzal nincs gond. Az én bátyám is azt mondta mikor egy haverja összejött egy gyerekes nővel, hogy ő soha, miért nehezítené meg az életét.

10 éve van együtt a feleségével, együtt nevelik a gyerekét :)

Azért mert egyébként a sógornőm kedves, talpraesett, humoros, okos nő, akit nagyon szeret. Ennyi kellett hozzá, hogy feladja az "elveit"