Miért nem vállal fel még mindig az emberek és a családja előtt?

Az a problémám, hogy leszbikus kapcsolatban élek 2 éve, 3 éve ismerjük egymást és a barátnőm még mindig csak egy barátként kezel mások előtt. Mivel együtt dolgozunk a reklámfilmiparban és én asszisztens vagyok (bár elvileg a dolgok 2/3-a az én fejemből pattan ki), úgy is kezel, mintha csak a munka miatt intézném mindig az ügyeit, állandóan vitatkozik velem, hogy másoknak ne kelljen a kapcsolatunkról beszélni. Régóta nem tartunk semerre, csak mindig egy megfogalmazhatatlan valamiben élünk. A közös barátaink tudják, az ismerősök meg előbb-utóbb rájönnek, de arra nem képes, hogy a saját anyjának és családjának elmondja, mondván minek, ha úgyis messze laknak. Mások, mondjuk üzleti partnerek úgy beszélnek rólam, mint a "kis barátnőről", akinek annyi a dolga, hogy ugráljon. Bennem ennél több van, vagyis nem vagyok az a típus, aki mindenkire vigyorog és kedvesnek akar látszani, mikor rohadtul nincs jó napja, mégis rám erőlteti ezt a szerepet, aztán nyavalyog, ha nem voltam elég jó.

Már egy ideje nem vagyok boldog, de neki ez még nem tűnt fel. A másik dolog, ami mondjuk már régóta meg sem lep, az, hogy flörtöl minden gyökérrel a szemem előtt vagy legalábbis nem utasítja vissza. Én vagyok az, aki erősnek tünteti fel magát, nem hisztizik mindenért, de mégis leplezem, hogy nagyon fájnak dolgok. Mikor már látja, hogy nem szólok hozzá, vagy valamit tényleg elcseszett, akkor jön a te vagy a legfontosabb dumával, aztán egy nap múlva megint visszaérünk a régi sztorihoz. De ha nem vagyok ott, hogy valamit tegyek érte, akkor bőg. Előttem sosem járt lánnyal, ezért megértettem, hogy fura, de ő futott utánam, tudta, hogy nem lesz könnyű.

Nem tudom, hogy miért csinálja ezt és miért viselkedik gyerekesen, de nekem ez nem jó és nem tudok mit tenni.

25/L