Lehetséges megbocsájtani gyerekverő, terrorizáló, agresszív szülőknek?

Ez a sztori röviden: szüleim egészen kicsi koromtól kezdve rendszeresen vertek szíjjal, ököllel, cipővel, bármivel ami a kezük ügyébe került. Állandó lelki terror, tiltások, túlzott leterhelés (rendkívül megterhelő, irányultságba, érdeklődésbe, tehetségbe nem vágó különórák,produkáltatás, stb), későbbi életembe való állandó beleugatási kényszer, kritizálás, szándékos, célzott önbizalomrombolás. Másfél éve (huszas éveim végén járok jelenleg) felismertem, hogy mennyire alávaló, megvetendő és elfogadhatatlan az, ahogy gyerekként, és később fiatal felnőttként bántak velem, és megszakítottam velük mindennemű kapcsolatot. Jelenleg azt sem tudják, mi a levelezési vagy lakcímem, emailekre, elefonokra nem válaszolok. Lehet hogy érthető a rekcióm, de mégis úgy érzem, valammi visszafordíthatatlant tettem és ezt nem igazán tudom feldolgozni. Annak ellenére ahogy bántak velem, nagyon sajnálom őket, mert valószínűleg rettenetes fájdalmat okoztam nekik ezzel. Nem ez volt a célom, csak meg akartam szabadulni a destruktív romboló hatásuktól, és kívül akartam tudni őket az életemből. Másrészt megbocsájtani sem vagyok képes, szerintem soha nem is leszek. A szüleim mára megtört, öreg, sajnálnivaló emberek, nevetséges mértékű ragaszkodási igénnyel(amiből persze soha nem mutattak semmit amíg gyerekek voltunk), ami még nehezebbé teszi az egész szitut. íSzeretném ha hasonló problémákkal küzdők leírnák a saját tapasztalataikat. Még valami: ha valaki szerint a gyerekeket időnként fel kell pofozni, az légyszi ne ide írjon, trollkodja ki magát máshol. Köszi