Nem tudok megbocsájtani, és már terhes is anyám látogatása, és jópofizása. Help!?
28éves vagyok, van egy kisfiam, és férjem is. Anyám elhagyott, mikor 6 éves voltam, kb 14éves koromig nem is nagyon találkoztunk, 14-17éves koromig is csak párszor.
Nem tudom szeretni, mert gyakorlatilag egy idegen nekem, mert nem is ismerem, nem vele nőttem fel.
De ő mindig eljátssza a jó anyát, csüng a nyakamon, főleg azóta, mióta van egy fiam. (9hónapos)
Azért váltak el amúgy, mert anyám félrelépett(mást nem tudok) és állítólag lemondott rólam, meg a tesómról, így apám nevelt föl.
Terhesek a hívásai, kérdései, h mikor megyünk, eljátssza a jó nagyit a gyerekemnek, és a férjem előtt.
Sokkal jobban éreztem magam, mikor nem volt az életemben.
Nem vagyok vele tiszteletben, nem beszélek vele tiszteletlenül.
Te mit tennél a helyemben?
Tűrnéd anyát jópofizását, amit az unokája miatt tesz, és állandóan "üngyümbüngyümözik" h jajj a kisunokám, meg puszilgatja, stb, a saját gyerekeit meg elhagyta?
Vagy egyszerűen leépítenéd, ha hagyjon békén?
Hja, és mindig előadja, h nagy beteg, mindig van valami baja. Tumor a fülében, stb. De mikor kérem, h mutassa meg a papírt, amit az orvos adott, és kihámozzuk a leletet, mert mindig azt mondja, nem érti, ami oda van írva, akkor azt mondja, h otthona feletette a papírt....
azóta is azzal a pasival él, akivel megcsalta apámat.
De miért gondolja, h ha engem meg a tesómat eldobott, majd szerves része lesz az unokájának?!
felnevelt? 6 évesen hagyott el úgy, h elvitt orvoshoz, mert beteg voltam, és ott hagyott a fűtetlen lakásban. És az, h ha apám nem engedte volna a láthatást, egy anyának ezt megtiltani nem lehet. Tudta, h melyik suliba járok, miért nem jött el elém? Apám nem várt a sarkon...
Vagy amikor mamámhoz mentünk (az ő anyjához) ő miért nem volt ott? Miért nem jött el?
A fiammal amúgy tök hülyén bánik. Állandóan letérdel mellé, és csikizi, vagy bökdösi, a gyereken meg látszik, h nem érti, és fél is néha, látszik rajta.
Szívem szerint leépíteném, de valahogy a lelkiismeretem nem engedi azt, h olyan legyek vele, mint amilyen ő volt velem: hideg, és szívtelen.
Az idegeimre ment a hívásaival, mert állandóan azt kérdezgette, "h van az én kis manócskám"? Meg h miért nem megyünk hozzájuk, stb, stb. Kicsit be lettek szabályozva, mondtam, h 3 hetente jöhetnek, punktum, mert elegem lett a nyaggatós sms-ekből, meg telefonokból.
Azt is mondtam már neki, h amíg nem volt gyerekem, sokkal nyugodtabban éltünk, mert ránk nem voltak kíváncsiak.
Szerintem nem attól Anya valaki, hogy kihord és megszül egy gyereket, hanem hogy az életét feláldozva (úgy értem, magát háttérbe szorítva) mindent megad a gyermekének érzelmileg, anyagilag, mindenhogyan.
Nagyon csúnyán fogalmazok, de ez a véleményem: ő nem az Anyukád, hanem egy biológiai rokon. Nem illeti meg se az unokád, se Te.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!