Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Lehetséges megbocsájtani...

Lehetséges megbocsájtani gyerekverő, terrorizáló, agresszív szülőknek?

Figyelt kérdés
Ez a sztori röviden: szüleim egészen kicsi koromtól kezdve rendszeresen vertek szíjjal, ököllel, cipővel, bármivel ami a kezük ügyébe került. Állandó lelki terror, tiltások, túlzott leterhelés (rendkívül megterhelő, irányultságba, érdeklődésbe, tehetségbe nem vágó különórák,produkáltatás, stb), későbbi életembe való állandó beleugatási kényszer, kritizálás, szándékos, célzott önbizalomrombolás. Másfél éve (huszas éveim végén járok jelenleg) felismertem, hogy mennyire alávaló, megvetendő és elfogadhatatlan az, ahogy gyerekként, és később fiatal felnőttként bántak velem, és megszakítottam velük mindennemű kapcsolatot. Jelenleg azt sem tudják, mi a levelezési vagy lakcímem, emailekre, elefonokra nem válaszolok. Lehet hogy érthető a rekcióm, de mégis úgy érzem, valammi visszafordíthatatlant tettem és ezt nem igazán tudom feldolgozni. Annak ellenére ahogy bántak velem, nagyon sajnálom őket, mert valószínűleg rettenetes fájdalmat okoztam nekik ezzel. Nem ez volt a célom, csak meg akartam szabadulni a destruktív romboló hatásuktól, és kívül akartam tudni őket az életemből. Másrészt megbocsájtani sem vagyok képes, szerintem soha nem is leszek. A szüleim mára megtört, öreg, sajnálnivaló emberek, nevetséges mértékű ragaszkodási igénnyel(amiből persze soha nem mutattak semmit amíg gyerekek voltunk), ami még nehezebbé teszi az egész szitut. íSzeretném ha hasonló problémákkal küzdők leírnák a saját tapasztalataikat. Még valami: ha valaki szerint a gyerekeket időnként fel kell pofozni, az légyszi ne ide írjon, trollkodja ki magát máshol. Köszi
2013. jan. 14. 00:31
1 2 3
 11/21 anonim ***** válasza:

Kedves Előző, én beírtam a Google.ba, hogy gyermekbántalmazás Btk.

Az első 3 találat ezt a most felvetett aspektust is tartalmazza, ezért nem tértem ki rá külön.:)

2013. jan. 14. 03:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/21 anonim ***** válasza:

Azért az furcsa, hogy különórákra járattak. Ez nem épp a primitív emberekre jellemző. Aki üti veri a gyerekét, állandóan alázza, ordibál vele, az általában magasról tesz a gyereke képzésére, nem hogy különórákra járatja.


De persze sok furcsaság van az életben, ettől még lehet, hogy így igaz minden, ahogy leírtad. Akkor viszont tényleg az az első, hogy megbánják, amit tettek, és nem csak hogy megbánják, de gyökeresen fel is hagyjanak ezzel a viselkedéssel, mert ha jól értem, máig is hasonlóan állnak hozzád.


Viszont neked már így is rengeteg kárt okoztak, amit épp elég lesz "kiheverned" akkor is, ha ők mostantól teljesen megváltoznak.

2013. jan. 14. 03:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/21 anonim ***** válasza:
77%

12, hát pedig nem volt olyan régen, hogy a gyerekekkel kifejezetten kegyetlenkedő szülőket szimplán csak szigorúnak tartották, és a szülőt védelmezték a gyermekkel szemben. A Btk-ból nemrég került ki a házi fenyítő jog, ami megillette mind a szülőt, mind a családfőt a többi felnőttel szemben.

Még az iskolai verések ellen is harcolnak a mai napig....

2013. jan. 14. 03:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 anonim ***** válasza:

Kedves utolsó, soha nem volt az a Btk-ban, az szimplán bírósági gyakorlat volt az LB valami útmutatása alapján, és igen örvendetes lenne az is, ha legalább azt betartaná MINDENKI - úgy szólt, hogy a testi fenyítés nem haladhatta meg a tettleges becsületsértés mértékét, szóval az ilyen szíjjal verés és tsai akkor sem voltak törvényesek - csak épp senki se törődött vele, ahogy ma se nagyon. Pedig hát 2005 óta valóban az sem engedélyezett... na ehhez képest utána még könyvben is nyugodtan ki lehetett adni a gyerek testi fenyítésére bíztató "pedagógiai" művet, ugyan a közfelháborodás után beszüntették a forgalmazását, de ma is letöltheted x helyről a neten...


És nem, a gyereket valójában semmi sem védi meg a szülő túlzásba vitt maximalista-rendpárti attitűdjétől, ma is az a hozzáállás sokaknál, hogy "majd, ha nagy leszel, majd hálás leszel érte", "értsd meg, csak féltenek" és tsai...

2013. jan. 14. 04:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/21 anonim ***** válasza:
100%

Kedves 14, a 13-t kifejezetten erre a mondatra válaszoltam:

"Aki üti veri a gyerekét, állandóan alázza, ordibál vele, az általában magasról tesz a gyereke képzésére, nem hogy különórákra járatja. "


Vagyis én is olyan értelmiségi (műveltségi polgársághoz tartozó) családban nőttem fel, ahol teljesen természetes volt egymással ordítani, kényszeríteni és verni.

És ez nem számított kirívó esetnek, teljesen természetesnek számított.

Ekkoriban alkotta meg Ranschburg Jenő a nyitott tenyér elvét, ami azt jelentette, ha mér verjük a gyereket, csak indulatból és nyitott tenyérrel tegyük.

Ez volt a 70-es évek gyermekbarát elmélete, amit ún. JOBB CSALÁDOKBAN betartottak.

2013. jan. 14. 04:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 anonim ***** válasza:
0%

Az lenne könnyebb, ha azt írnám, igazad van.

De valamiért Neked sem ilyen egyértelmű, mert akkor nem tetted volna fel a kérdést.

Az én szüleim sem bántak velem kesztyűs kézzel. Mikor bajba kerültem, Apám volt az első, aki közölte, költözzek haza,

megoldjuk. Ezért eldöntöttem, nem nevelem szigorúan a gyerekeimet. Nem tettem. Szinte mindent megkaptak.

Most felnőttként is néha anyagilag támogatjuk őket.

Cserébe karácsonykor elmentek külföldre telelni. Nem hozzánk jöttek, NEM.

Bejárták a fél világot. Két éve láttam a tengert, először, és talán utoljára. Mert betegek vagyunk, majdnem öregek..Nem azt mondom, verni kell a gyereket.

De elkényeztetni sem jó.

Neked kell tudni a választ. Nehéz JÓL gyereket nevelni.

2013. jan. 14. 08:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
A szüleim értelmiségiek, sőt, meg is mondom mik, TANÁROK. Olyanok, akikre mások a gyerekeit bízzák. Nem volt ez olyan ritka akkoriban szerintem: általános iskolai, diákjai előtt kedves, melegszívű osztályfönökünk lánya felnőttként mesélte el nekem, hogy a kis gyerekkori barátainak a szülei személyesen mentek el hozzájuk leállítani a tanárnőt és a férjét, mert rendszeresen csonttörésig verték őket. Néha olyan nyomokkal mentek játszani a többi gyerek közé, hogy a szülők már nem bírták nézni és megfenyegették a tanárnőt, hogy mindenkinek elmondják ha nem hagyják abba. Erre leálltak mert ugye elvileg köztiszteletben álltak a városban. Hozzánk is jöhettek volna. Ami meg a különórákat illeti: Nem kifejezetten a gondoskodáshoz van köze, sokkal inkább a kontrollhoz és a drillhez. Írtam, hogy érdeklőséstől, és tehetségtől idegen különórákról van szó, választási lehetőségem nem volt. Amire jó kedvvel jártam volna,azt minen erővel tiltották. Testvérem van, vele sem tartom a kapcsolatot. Jellemtelen, hazudozik, anyagiakkal trukkozik, és nem tudom hogy ennek van-e köze a gyerekkorunkhoz (szerintem igen), és mindenben a szüleim pártját fogja. A szüleim soha nem fogják belátni hogy bármit is rosszul tettek volna. Mikor próbáltam anyámnál felhozni a témát, annyit mondott rá hogy ja hát nem kellett volna kiprovokálni. Igen, szóval az a mantra megy hogy a gyerek megérdemli. Nem, meg sem próbálom ezt megbeszélni velük, egész egyszerűen reménytelen és képtelenség. Mintha lóval kártyáznék. Ráadásul anyám valahol biztosan tudjam hogy rossz amit tett, de egyből elkezd hárítani, racionalizálni sőt még politikát is belekeverni, hogy már a diák veri a tanárt, meg a liberális elvek blabla...ettől meg kb az ablakon szeretnék kiugrani., olyan reménytelennek érzem a vele való bármiféle kommunikációt. Igaza van annak a válaszolónak, aki azt írta, hogy magam miatt kell majd megbocsájtanom.Nem tudom hogy ez valaha sikerul-e egyáltalán.Ja és írták többen a bosszút. Ezen is elgondolkoztam, de szerintem ez nem bosszú. Ha ez most bosszú lenne a részemről, akkor élvezném és örömet találnék benne, nem pedig azt hogy sajnálom őket. Perpillanat ez a domináns érzésem.
2013. jan. 14. 11:03
 18/21 anonim ***** válasza:
Elég durva,hogy milyen szinten tudnak képmutatóak lenni az emberek,amúgy szerintem ezekre a zsarnokoskodó szülőkre pont ez jellemző.Kifelé tökéletes képet akarnak mutatni és az tök mindegy nekik,hogy ebben mennyire törik meg a gyerekük,mert a képmutatás még annál is fontosabb.Az én szüleim is hasonlóak,bár nálunk más a helyzet és engem nem bántalmaztak ilyen durván,de náluk is pl a kifelé mutatott,tökéletes család képe mindennél fontosabb.Az,hogy ez a család belül rohadt és senki sem boldog benne meg már másodlagos.Nagyon fel tud húzni itthon ez a képmutatás,de már nem érdekel,az a lényeg,hogy én soha nem leszek ilyen képmutató,mint a szüleim.Megbocsátani meg még én sem tudtam apámnak.Engem ő bántott a legtöbbet.Fogalmam sincs,hogy hogy fogok neki tudni megbocsátani.Úgyhogy a kérdésedre nem tudom a választ.
2013. jan. 14. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 anonim ***** válasza:
Mi az a drill?
2013. jan. 14. 21:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 anonim ***** válasza:

21.28-nak :)


[link]

2013. jan. 14. 21:44
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!