Hogy lehet megbocsájtani fél évvel ezelőtt meghalt rokonunknak, ha addig sem sikerült, amíg élt?

Azt értsd meg,hogy ha gyűlölsz valakit,az olyan,mintha a másnak szánt mérget Te vennéd be. Magadat pusztítod vele. Szóval ne azért akarj megbocsátani,hogy a nagypapádnak jobb legyen (neki már mindegy),hanem a saját lelki egyensúlyodért.

Még valami: nekem az a véleményem,hogy minden ember a saját életéért felel,legtöbbször magunk választjuk a sorsunkat. Két ember kapcsolatának alakulása meg MINDIG mind a két ember felelőssége. Biztos,hogy a nagyszüleid kapcsolatában csak és kizárólag a nagypapád volt felelős minden bajért,nagymamád meg csak a csöndes áldozat volt? Mert gyakran előfordul,hogy a külvilág számára egyoldalúnak tűnik a helyzet,mert az egyik fél hibái látványosabbak,"belülről",a kapcsolatban élve viszont egyáltalán nem ez a helyzet (saját tapasztalat).

Ne érts félre,én nem a nagymamádat szeretném elítélni,csak úgy tapasztalom,hogy mindenki a maga sorsa kovácsa. Senki nem tud rákot okozni a másik embernek. Azt mindenki magának okozza.

Figyelj, azért vagyunk itt a Földön, hogy tanuljunk. Hiszek abban, hogy születésünk előtt mi magunk választottuk ki, hogy mit szeretnénk ebben az életünkben megtapasztalni. Ami nem feltétlen jelent csak jót.Sőt... Hidd el, muszáj megtapasztalnunk az élet rossz oldalát is, hogy később (akár ebben, akár egy másik életben) lehessen jó is. Az egyik nem működik a másik nélkül. Mindenki követett már el kemény hibákat, de azok sem voltak véletlenek. Egyszerűen meg kell, hogy történjenek, hogy tanulhassunk, fejlődhessünk.

Én abban hiszek, hogy minden megbetegedés mögött valami lelki ok áll. De senkit nem hibáztathatunk, mert még ha jelenleg nem is úgy tűnik, mi magunk irányítjuk a sorsunkat. A nagyanyád és a nagyapád úgy döntöttek a születésük előtt ketten közösen, hogy ezt a negatív tapasztalatot most meg akarják élni. Valamiért szükségük volt erre a tapasztalatra mindkettőjüknek. Pont ezért nem lehet hibáztatni a nagyapád. Az pedig, hogy a betegség is betervezett volt-e (ilyen is van), vagy tényleg lelki okok miatt alakult ki, ezt senki nem fogja tudni megmondani. Az biztos, hogy ami történt azt meg kellett tapasztalniuk, lehet hogy jól oldották meg, lehet, hogy nem. De a nagyanyád kezében is mindig ott volt a választási lehetőség - még ha az nagyon nagyon nehéznek tűnt is - de ő így választott. Igen, nagyon nehéz feladat volt, de ne hibáztasd érte nagyapád. Nagyanyád saját maga döntött így. Mindig mi döntjük el, hogy mi a következő lépés (mégha borzasztó nehéz is, és millió hátráltató tényező van), éppen ezért a másik ember hibáztatása hárítás.