Hogy lehet megbocsájtani fél évvel ezelőtt meghalt rokonunknak, ha addig sem sikerült, amíg élt?

Szia!

Szinte minden stimmel...Az én mamám is úgy érzem, hogy miatta halt meg, rákban. Se vele, se anyummal, de velünk, unokákkal sem bánt jól. Én nem tudok neki azért megbocsátani, mert meghalt. Nem szidom, főleg anyukám miatt, neki mégiscsak az apukája volt, de nem tudom elfelejteni azokat, amiket tett. Erre képtelen lennék. Talán pont azért, mert tudom, hogy életében sem tette jóvá a dolgait, nem hiszem, hogy bármikor is megbánta volna, vagy felfogta volna, hogy mit tett. Így elkönyvelem, hogy anyum apukája halott, és pont. Nagyim nagyon hiányzik, de próbálom nem összekapcsolni a kettőt, rá szeretettel gondolok, papámat próbálom teljesen kiűzni még az emlékeimből is. 23/L

magadban kell megbocsátanod. Ami negatív érzések, viszonyulások maradtak az illetővel ill magaddal kapcsolatban, azt kell rendezni, megérteni ill elfogadni, túllépni rajta.

Idővel lehetséges. Sztem*

Ha meggyászoltad mindkettőt, akkor a gyász végén meg tudsz bocsátani. Ez mindenféle kapcsolatra igaz.

Ne azonosulj anyukáddal, mert te egy másik ember vagy, nem ő. Hogy ő hogyan élte meg a szüleivel való kapcsolatát, és miért nem tud megbocsátani nekik, az az ő dolga, nem a tied.

De azt mindig tudni kell, hogy a gyűlölet sokkal erősebben köt, mint a szeretet. Aki nem tud megbocsátani, az odakötözi magát a halotthoz vagy az agresszorhoz.

Meg tudsz bocsátani - ha akarsz. Ha viszont gyűlölni akarod egy életen át, és hibáztatni a mama haláláért, akkor tudd, hogy édesanyád életetét éled, nem a sajátodat. Édesanyád nem képes meggyászolni és elengedni az anyját (és az apját sem), és a haláláért az apját hibáztatja. Te ezt vetted át.

Azt kérdezd magadtól, hogy te hogyan érzetél a papával kapcsolatban, amikor élt? Neked milyen kapcsolatod volt vele? Szeretted-e őt? És a nagymamával szintúgy.

A te gyászod a saját érzédesire és kapcsolataidra vonatkoznak: a nagyszüleid és közted levő kapcsolatra.

Az édesanyjád pedig gyászolja meg a saját kapcsolatát: mint gyerek a szüleivel.

Én voltam hasonló szituációban. Leírom privátban, mert másokra nem tartozik.

Nem a te dühödet vette át, hanem fordítva. Egy szülő -gyerek relációban mindig a gyerek az, aki átveszi a lelki gondokat és nem fordítva.

Édesanyád nem képes meggyászolni a szüleit, és ezt átteszi rád. Figyelj magadra, mert ha a gyász nem csillapszik, akkor szakemberre van szükséged.

Az ezoterikus emberkének üzenem: egy dolog beszélni valamiről, és egy másik tudni, hogy annak amit beszélsz, mi a valódi mélysége.

El tudtam igen, bár sok év telt el. Eleinte fel sem fogtam, még sírni sem tudtam, sok időnek kellett eltelnie, hogy egyáltalán elfogadjam. A papámat a nagyi gyászszertartásán láttam utoljára, soha többet nem voltam hozzá hajlandó elmenni. Az ő gyászszertartására elmentem, de csak anyu miatt.

Nálunk a dupla csavar az, hogy anyum hugára is nagyon haragudtam, mert ő is szemét volt velünk, szóba sem álltam vele, mikor eljött hozzánk, pedig próbálkozott. Két éve karácsonyra küldött egy saját készítésű képet nekem, nagyon szép volt. Tényleg örültem, ezért küldtem neki egy üzenetet, hogy köszönöm, boldog karácsonyt kívánok. Csak ennyit. Rá pár hónapra balesetben meghalt, pedig alig volt 40 éves. Ezért haragszom magamra, hogy nem tudtam megbocsátani. :(