Hogy lehet megbocsájtani fél évvel ezelőtt meghalt rokonunknak, ha addig sem sikerült, amíg élt?
Papámról van szó, szörnyű élete volt nagymamámnak mellette. Mire sikerült mamámnak elválnia, mondhatni belerokkant. Folyamatosan jöttek a rákos betegségek, alig, hogy leküzdötte, jött a másik. Több, mint 1 éve meghalt a mamám, nem tudtam magam még túltenni rajta.
Amikor már tudtuk, hogy nem lehet rajta segíteni, nincs tovább (ez az utolsó fél évben volt), egyre csak erősödött bennem az érzés, hogy mindezt papámnak köszönheti, azelőtt is haragúdtam rá, soha nem néztem rá úgy, mint egy igazi nagypapára.
Ma volt az első alkalom, hogy mióta papám meghalt, megfordult a fejemben, hogy bemennék a templomba, ahol az urnája van. De valahol azt érzem, hogy soha nem fogok tudni neki megbocsájtani.
Anyukám is hasonlókat él át, ő sem tudott még neki megbocsájtani.
Volt valaki hasonló szituációban? Sikerült neki végül megbocsájtani?
Rendben. :) Általában meg tudom fogalmazni a mondanivalómat hétköznapibb módon, de ez a téma nem olyan. Ezért is kérdeztem rá, ráerőltetni pedig senkire nem akarok semmit.
Gondolom, hogy nehéz lehet elfogadni ezt a sok "elvont" dolgot amit írok, de nagymamád érdekében meg kéne tenned. Fél éve történt, lassan el kell engedned. Hidd el, addig nem tud szabad lenni, nem tud továbblépni amíg te, vagy valaki görcsösen ragaszkodik hozzá. Ezzel ideláncolod és megfosztod attól (amíg nem engeded el) hogy egy új életet kezdhessen. Ne haragudj, remélem nem voltam most kemény. Nem is ez volt a célom, mert teljesen normális reakció amit csinálsz. Nekem is fél éve halt meg apukám, de saját maga miatt el kellett engednem.
Tudod senkit nem veszíthetünk el, mert nincs is olyan, hogy halál. Mi nem halunk meg, csak a testünk. Örök életű lények vagyunk és szükségünk van arra, hogy újra és újra leszülessünk a Földre, annak érdekében, hogy fejlődjünk. Gondolj bele, egyetlen életnek mi értelme lenne? Szinte semmit nem lehet megtanulni egy élet alatt. Ha valaki meghal, az nem azt jelenti, hogy elveszítettem. Mindannyian összetartozunk, valahol egyek vagyunk, és a leckék végén ugyanoda is fogunk jutni. De sajnos nem mindig "játszhatunk" együtt. Hidd el, nem a nagymamád halt meg, csak a teste, és éppen egy új, csodálatos kezdet előtt áll. Engedd ezt meg neki. Engedd el szeretettel, hogy minél hamarabb megtörténhessen a viszont találkozás. :)
Tudom és hiszek is ebben, amit írsz, de nem tudom hogy kéne meglépnem.
Akárhányszor próbálok teret engedni a gondolatomnak, hogy na most leülök, visszagondolok minden szépre, jóra, elngedem őt, ilyenkor elfog a sírás, majd hirtelen, mintha elvágták volna az egészet, egyszerűen blokkolja az agyam.
Azért nehéz ez nagyon, mert ő nem készült a halálra, vagy nekünk legalábbis nem mondta, még élni akart. Én még így senkit nem veszítettem el. A dédimnél sokkal könnyebb volt, ő már jó ideje mondogatta, hogy "Mikor mehet már a dédipapám után", őt könnyű volt elengedni, mert ő erre vágyott, tudtam, hogy ott neki jó, ezt akarta régóta. Őt már a temetésén teljesen el tudtam engedni.
Vasárnapi napon halt meg mamám, én szombat du. ott voltam nála, akkor már nagyon rosszul volt, de még akkor sem említett semmit.
Miután meghalt, felkerestük a pszichológusát (gyógyíthatatlan rákos betegeknek volt egy hospice alapítvány, innen járt hozzá egy hölgy, átbeszélték mamám egész életét), megkérdeztük tőle, hogy neki mit mondott, készült-e rá. Mondta, hogy nem, ő élni akart, az egész küzdelmében az unokái éltették.
Amikor ezt megtudtam, innentől még nehezebb volt.
Nekem nagyon sokat segít (nem csak ebben, hanem minden témában) ha leírom, hogy mit szeretnék. Mondhatjuk ezt imának, bár én annyira nem szeretem ezt a szót. Ezt az "üzenetet" az univerzumnak címzem, persze csak képletesen. Ez azt jelenti, hogy hozzá szólok.( Na jó, meg az angyalokhoz,de neked ebben nem muszáj hinned :D) Kb. ilyesmit írnék: " Szeretném ha a nagymamán halála miatt érzett fájdalmam eltűnne. Nagyon szeretem őt, ezért úgy döntök, hogy elengedem. Szeretnék minden segítséget megkapni, hogy ezt az állapotot sikerüljön elérnem."
De akármit írhatsz, ami neked tetszik. Úgy szoktam, hogy meggyújtok egy gyertyát és egymás után sokszor olvasom napokon, heteken keresztül. Tényleg nagyon hatásos, annyit segített már ott fent valaki. :)
Köszönöm! :)
Megpróbálom én is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!