Szerelem vagy félelem? Milyen olyan rossz tulajdonsága van a párodnak, amiről tudsz ennek ellenére szereted?

Bunkó és alapvetően önző. De tényleg.

Két okból vagyok vele ezen tulajdonságai ellenére.

Az egyik, hogy bőven kompenzálja. Például okosabb nálam (számomra ez nagyon fontos, éveket éltem egy olyan kapcsolatban, ahol a srác egész egyszerűen nem értette sokszor, mit mondok, mert nem terjedt odáig a logikája), és szuperjó az ágyban.

A másik, hogy tisztában van azzal, hogy ezek rossz tulajdonságok és igyekszik tenni ellenük. Igyekszik figyelni és ha bunkóságot mondana, inkább nem mond semmit. Gyakran van, hogy elkezdi a mondatot, de nem fejezi be, én meg nem erőltetem, tudom hogy ez egy hosszú folyamat. Az önzést is igyekszik elhagyni, nagy fegyvertény volt például, amikor először elpakolta a ruháit, hogy az enyémek is beférjenek, most meg már ott tartunk, hogy feladta az eredeti tervét (miszerint a közeljövőben vesz egy kis garzont legénylakásnak, és a családnak meg majd közösen egy másik nagyobbat, de a kis garzon megmarad neki), inkább vár még egy kicsit és eleve akkora lakást vesz, ahol két, adott esetben három ember is elfér. Mivel régóta ismerem, tudom hogy ez nagy dolog nála.

Hát ezek miatt vagyok vele. Amellett, hogy nagyon szeretem :)

Minden rossz tulajdonságával együtt SZERETEM! Sőt SZERELMES vagyok Belé,pedig több mint 5 éve együtt élünk,tehát nincs rózsaszín köd,de talán sosem volt.Már mikor megismertem,tudtam,hogy nehéz eset de talán ez (is) vonzott Benne,nemtudom...

Például amit a Második ír,az Nálunk is megvan.Az ilyen tulajdonságokkal,habitussal együtt kell tudni élni,illetve ha Valaki szeret Valakit,akkor megtanulja hogy kell.

Nálad Kérdező,mi a helyzet? Tudok segíteni?

8 éve vagyunk együtt és ez a rossz szokása igazán 1 év után jött ki akkor kezdett el igazán zavarni. Miután befejezte a sulit nem akart menni sehová. Előtte sem jártunk olyan nagyon sok helyre, meg nem volt diszkó de miután végzett a sulival munka és otthon. Vásárolni nem mentünk, ha jött csak én mentem. Nem volt nyaralás, egy jó kis kirándulás semmi, csak a 4 fal. Rengeteget cirkuszoltam miatta. De ez a családjánál is divatos volt.Aztán egyszer volt egy nagyon komoly veszekedésünk aminek nem csak ez volt az alapja. De ha belegondoltok hogy 20 évesen nem megyünk sehová hát nem normális dolog. A veszekedés és a huza-vona után úgy döntöttem kell ez az ember a hibáival is együtt, és elfogadom. Engem soha nem korlátozott, menj nyugodtan egyedül, és volt hogy elmentem de nem volt jó.

Mikor összeköltöztünk az sok változást hozott, ki vette volna meg a csempét ha ő nem jön be, ki menne be a bankba. És sokat változott. Járunk nyaralni is.

Munkamániás.

Nem mondom, valóban kell dolgozni, de ő nem tud megállni. Néha úgy érzem, hogy egyedül vagyok a házasságunkban, és egy pénztárcához mentem hozzá. Most is, a nagyon ritka szabadnapjait eladta a főnökének. Pedig annyira vártam már. Hozzá igazodtam én is. Direkt hozzáigazítom a szabadokat én is, szervezkedem, és erre benyögi, hogy ő meg dolgozni, de sebaj, mert azt külön kifizeti a főnök. Puff neki. És hiába beszélek neki, hogy ok, kell a pénz, de nem ennyire, pihenni is kell, hogy dolgozni tudjon, ez nem hat.

Az enyém pénzügyi téren sza..rrágó. De nagyon.

Iszonyat kiábrándító, mit össze tud kínlódni, mikor már csak annyi pénze van hó végén, mint nekem az egész havi fizum. És ilyenkor állandóan megjegyzi, hogy helyettem fizeti a rezsit, ami nem igaz, mert túloz, csak egyszerűen jóval többet tud beleadni. Névnapomon el akart vinni vacsorázni, apám javasolt egy jó éttermet, erre utánanézett a honlapon az áraknak. Elvitt volna, de amennyit agonizált az árakon, elment a kedvem tőle. Úgyhogy mekibe vitt el. Én nem vagyok az a típus, akire egy pasinak a fél vagyona rámegy, nem kértem tőle soha semmi luxus dolgot, de azért néha, évente mondjuk egyszer jól esne, ha nagyvonalú volna velem szemben:(

Amúgy meg van bőven jó tulajdonsága: megbízható, őszinte, még soha nem kaptam azon, hogy a hátam mögött mással kavart volna (pedig bekukkantottam már adandó alkalommal az e-mail-ébe is.), nem rossz pasi, és amit előttem írtak: nálam sokkal okosabb. És ezért fel tudok rá nézni.

Elhamarkodott és ragaszkodik ahhoz, hogy úgy legyen. Sokszor. Nagyon :)

Kitalál valamit, és akkor az úgy van. Annyit már elértem, hogy a nagyobb dolgok előtt várjon egy kis időt. De azért sokszor felhúz, mert nekem meg ez a rossz tulajdonságom.

Legutóbb hazajött, hogy holnap megyünk megyünk le a nyaralóba, anyukámat hívjam fel, hogy vigyázzon a gyerekekre. És akkor szerinte ennek így kellett volna történni. Nagyon nem jár utána, hogy egyáltalán ráér e a nagyszülő, vagy hogy én terveztem e valamit, pedig pont be volt ígérve a gyerekeknek a játszóház. Szóval nem mentem vele, ezen természetesen megsértődött. Aztán pár nap múlva belátja, hogy nekem volt igazam. Kb ilyeneket csinál. Vagy hazahoz egy kiskutyát :) Szóval kissé agybajos...

Ennek ellenére szeretem. Mert megtanultam kezelni (őt), és végül tudja azt mondani hogy tényleg nem gondolta át.