Miért akadnak ki a válaszolók, ha azt olvassák, hogy a "párom így, a párom úgy"?

Nem vagyok se cipő, se zokni, nálunk a nagypapám hívja rendszeresen páromnak a mamát és nekem teljesen természetes, hogy ők együtt egy pár. Vagy ők már lassan 60 évnyi házasság után "megtehetik"? (Ha ismernétek őket, ti is azt mondanátok, hogy na, ők tényleg egy pár, gyakorlatilag egymást tartják életben, mindketten 80 felett vannak és aktívak.) De ezt olyan szinten képzeljétek el, hogy ha a párommal :) beszélget a papám, akkor úgy mondja neki, hogy "a párommal elmentünk a piacra", "a párom főzött finom ebédet, gyerek enni", stb. Mivel én velük élek, nekem ez teljesen természetes. Nyilván, ha csak velem beszél a papám, akkor azt mondja, hogy "mamád kint van az udvaron", de ő pl. hívja édes páromnak is a mamát - napi szinten, ezt a becenevével és a mama megszólításokkal váltogatja. A mama is ugyanígy szokta páromnak hívni a papát, csak ő lényegesen kevesebbet beszél, mint a papa, így ez nem olyan feltűnő jelenség.

Akit zavar ez a kifejezés, azt miért zavarja? És hogy hívná évek után a párját, amikor már együtt élnek, de még nem jegyesek/házasok? Engem az élettársam szótól ráz a hideg, az annyira jogi töltetű. A barátom elmenne, ha pár hónapja lennénk együtt és tinik volnánk, de így azért nah... A szerelmem elvesztené a varázsát, ha állandóan mondogatnám, és hát na, a párom túl van a 30-on, és én se vagyok sokkal fiatalabb, szóval értitek.

Egyébként a nagyszüleimet elnézve én is így szeretnék megöregedni és ilyen szinten egy párt alkotni a párommal, mert ők tényleg elválaszthatatlanok és együtt alkotnak egy egészt. Bele se merek gondolni abba, hogy mi lesz, ha az egyikük itt hagy minket.