Titeket nem idegesítenek az, , üljetek le és beszéljétek meg válaszok"?

Ezt én sem értem, és ilyenkor kicsit irigykedem, hogy ők olyan emberekkel vannak körülvéve, akik képesek meghallgatni a másikat.

Én anyukámmal beszéltem az alkoholizmusa miatt. Többször is. Ott már baj van, ha egy nem elég. Próbáltam tárgyilagosan, segítőkészen, dühösen, zokogva, egyszerűen semmit nem ért. Bárcsak meg lehetne mindent így oldani, az lenne a legjobb.

Mert az alkoholistával nem beszélgetsz, csak Te beszélsz.

Mert ők mindíg találnak okot az ivásra. Ha nem találnak, keresnek. Velük nem lehet kommunikálni. Tapasztalat.

Magyarországon még nem nagyon divat leülni és tényleg megbeszélni a dolgokat. Sokáig én is azt hittem, hogy ez csak az amcsi filmekben működik, a valóság nem ilyen.

Aztán valamiért egyszer felszívtam magam és leültettem a családot, hogy akkor márpedig most ezt meg fogjuk beszélni. Mindenki húzta a száját, hogy milyen dolog ez. Többször nekifutottunk, mire bármilyen látszatja lett. De érdekes, azóta egyre több dolgot tudunk megbeszélni, és sokkal jobb a kapcsolatunk. Innentől azt gondolom, hogy ha az én fafejű családom rá lehetett venni, akkor szinte bárkit.

(oké, azt elismerem, nem 100%-os a siker, anyukámat például nem sikerült lebeszélni az ivásról. De a féleredmény is jobb mint a semmi.)

Hogyhogy Magyarországon nem "divat"? Családtól függ, nálunk mindig is szokás volt, hogy megbeszéljük, ha valami probléma van, és úgy általában, akiket ismerek, azoknál is.

Egyébként meg tényleg nem tudom, mi mást lehetne tanácsolni, amikor valaki úgy ír ide, hogy érződik a sorain, hogy a dühtől alig lát, meg van sértődve, és puffog? Persze nyilván nem olyan választ vár, hogy beszéljék meg, hanem megerősítést, hogy neki van igaza, csak éppen ettől a probléma nem fog megoldódni. Mondjuk ez az "üljetek le" frázis már nekem is sok :)

Engem akkor idegesítenek, amikor látszik a kérdésen, hogy már többször megpróbálta, és akkor jönnek az okosok, akik azt hiszik, hogy azért, mert az ő családjukban/párkapcsolatukban a megbeszélés működik elsőre, azért biztos a kérdező a segghülye, mert biztos nem jól beszélte meg. És akkor jön a beszédl meg még egyszer, biztos, hogy rendbejön, tuti hisztisen beszélted meg blablabla... amikor akinek rendezett éllete van, nem tudja, hogy a nagyon makacs, korlátolt, hülye emberekkel a higgadtan, kulturáltan, észérvekkel megbeszéljük a problémát c. műsor nem működik.

De van, amikor kiderül, hogy nyavalyog a kérdező, hogy jaj, a férjem elhanyagol meg miért nem segít a munkában, meg a feleségem miért nem főz többször a héten, és közben meg annyi esze nincs, hogy megbeszélje, csak várja, hogy a dolog magától megoldódjon meg a párja egyszercsak megvilágosodjon, mert az az alapvető igazság, amit Ő gondol... pedig lehet, hogy a párja csak máshogy szocializálódott, és nem ÉRTI, hogy a viselkedése problémás a kérdezőnek. Vagy egyszerűen be van szarva, hogy jaj, de mi lesz, ha meg merem említeni, hogy probléma van... rengeteg konfilktuskerülő, társfüggő, tutyimutyi ember van manapság, aki fél, hogy egy apró vita miatt már elhagyják. Pedig sztem aki az első vita után elhagyja a párját, főleg ha nem megoldhatatlan dologról van szó, azért nem is lenne kár. Csak sokan annyira félnek, hogy meg sem merik említeni. Na, ilyenkor azért jó tanács, hogy vegyen egy mély lélegzetet, szedje össze a gondolatait, és mondja meg annak az embernek, akivel baja van, hogy mi a gond.