Milyen a kapcsolatod az anyosoddal?

Jóban vagyunk, 12 éve vagyok a fiával, 2 éve házasok.

Az elején voltak beszólásai, 17 éves kislány voltam még, általában a külsőmre tett megjegyzést, de nem csak ő, hanem az egész család. Én 160 cm és 46 kg vagyok és voltam akkor is, a férjem családja viszont nagytermetű, nőből sincs olyan, aki 100 kg alatt lenne... szóval érthető, hogy furcsa voltam nekik.

Nekem sem anyósom még a párom édesanyja, de úgy néz ki mostmár, hogy ő lesz... :) Igazából jól kijövünk, de talán a távolság használ legtöbbet, két havonta találkozunk max pár napra, így kibírható. :)

Egyébként szurkálódó típusnak ismertem meg. Velem sosem viselkedett gorombán (csak egyszer a hátam mögött), de gondolom csak idő kérdése és a megfelelő pillanatban nekem is kimutatja a foga fehérjét. Nem vészes, de én meg pont az a típus vagyok, aki tanácsot elfogad, de ha nemet mond rá, akkor szereti, ha elfogadják a döntését... Ő meg pont nem az, aki ennyivel megelégedne.

Szerencsére jó a kapcsolatunk.

Nem volt még rossz beszólása!

nekem leendő anyósommal semmi problémám imádom őt de a párom nagyanyja... agyvérzéssel születtem így matekból fel lettem mentve stb. egyszer nem mentem át a nagyihoz erre párom elkottyintotta,hogy a drága nagyi ezt mondja:

"ugye nem veszed el, mert akkor öröklődnek a rossz génjei és a gyerekek is betegesek lesznek."

Mindezt úgy hogy azt hiszi az agyvérzés öröklődő baj:D

Normális, de távolságtartó. Havonta egy ebéd erejéig találkozunk, olyankor nem nagyon beszélgetünk,max. az időjárásról. Nekem ez bőven elég, nem bírnám, ha beleszólna az életünkbe.

Az előző barátom anyjával sokkal közvetlenebb viszonyunk volt, és hiába voltunk jóban, azért zavart. Rendszeresen jött, főzött, hogy a kicsi fia tudjon mit enni. Egyszer aludtunk nála, akkor reggel hívott, hogy menjek ki vele a konyhába a fiának reggelit csinálni. Rendesen megrökönyödött azon, amikor azt mondtam, hogy nem óhajtom kiszolgálni, nagyfiú már, ő is meg tudja kenni a kenyeret :D