Megbocsátanátok a szüleiteknek ha átvertek 15 évig? És kiderül, hogy nem is az apátok az igazi apátok? Meg lehet ezt bocsátani?

20+

Az meg hogy egy ilyen hírt mikor tudsz meg, azt meg az édesanyád tudja, mert függ a te érzelmi érzékenységedtől és a belső stabilitásodtól, hogy mikor vagy képes megemészteni. És ezt mindig csak az édesanyák tudják, hogy mikor áll készen egy gyerek ezt felfogni.

Én nem drámáznék ennyit. Főleg, hogy az életed ettől a ténytől nem változik.

Az én storym:

A papám nem az igazi papám. Mostoha. Mivel 4 éves koromban a nagyszüleimmel élek anyuval, így nagyon szoros a kapcsolatunk. És szerettem.

Én is nagyjából ennyi évesen tudtam meg, hogy a papám nem az igazi papám. Csak én ettől nem borultam ki. Minek? Nem írja felül a dolgokat. Ő ringatott, ő tett tisztába, ő húzott a szánkón.

Ha azt mondják, hogy januártól bentlakásos suliba kerülsz, azért kiborulhatsz. Nyugodtan.

De egy ilyen infó...? Ami nem változtat semmin? Ő ugyanúgy apád marad, szeret és te is őt. Na és? Mi itt a gond? A dráma ráér olyan szitukra, ami gyökeresen megváltoztatják az életed.

23/L

ma 11:45

Nagy-nagy tévedésben vagy ! Az ilyen eset nem HAZUGSÁG!

A szülő dolga megítélni, mikor képes a gyereke felfogni a teljes valóságot, és a helyén kezelni.

Ilyen szinten egy életre megharagudhatna legtöbb gyerek a szüleire, amikor megtudja, hogy HAZUDTAK neki évekig, mert nem a mikulás, télapó, nyuszi, jézuska , szállítja a gyerekeknek az ajándékot.

Pont, hogy a Mikulás és a Jézuska nem hazugság, hanem játék. A gyerek belemegy a játékba, csak ugye sokkal jobban átéli a varázsát, és ezért sokkal igazabbnak tűnik, de végtére is csak egy játék.

A kérdező története valóban hazugság, okozhat értékrendi válságot is akár.

Haragudni jogos, a megbocsátás pedig mindenki egyéni döntése. Bármit meg lehet bocsátani bárkinek. Nyilván utána már nem haragszik az ember tovább.

Akkor lehet megbocsátani talán, ha megérted, hogy mit élhettek át a szüleid, és hogy ők nem mindentudó, és mindent jól csináló emberek, hanem gyarlók. Talán majd akkor jutsz el ilyen felismerésre, ha te is hasonló nagyságrendű gonddal szembesülsz, és rájössz, hogy te is gyarló vagy valamiben.

De, kedves #24-es válaszoló, az ilyen eset a hazugság iskolapéldája szerintem. Ez tipikusan az az eset, ahol a szülő a gyereknek az információhoz való jogát alapban nem negligálhatja, annyit tehet meg és kell megtennie, hogy az információt - anélkül, hogy meghamisítaná! - a gyerek életkori sajátosságainak megfelelő formában és mélységben adja elő. De soha, semmilyen körülmények között, és semmiféle indokból nem mondhatja azt, hogy a fekete az fehér, egyszerűen nincs joga hozzá.

No, meg egyébként is, te kívülállóként persze megfogalmazhatsz bármilyen véleményt, de azt nyilván tudod, hogy ez semmi módon nem fogja befolyásolni az érintettek hozzáállását, attól még adott esetben az a kapcsolat át fog értékelődni, vagy éppen nem fog. Ezért nehéz ilyenben bármi tanácsot adni, mert vannak az életben olyan dolgok, amelyek meglehetősen egyformán zajlanak és bejósolhatóak, mit tudom én egy gyászreakció a maga fázisaival és érzéseivel, no, a megbocsájtás az tipikusan nem ilyen, az teljes egészében az adott ember egyéniségén múlik, és lehet tök ellentétes is, ugyanazt a szitut az egyik ember simán megbocsájtja, a másik meg élet hosszan neheztel, vagy ami még rosszabb, bosszút áll.

Én először a 16. válaszolótól kérdezném meg, hogy a szülei azon kívül, hogy nem mondták el hogy örökbe fogadták tettek valami rosszat ellene? Persze nem ismerem a körülményeket, de ebből a szinte nulla infoból én azt mondom, hogy ha csak ennyi bűnük van, akkor nem biztos, hogy érdemes haragban lenni velük. Nagyon sok árva gyerekkel találkoztam már, jártam gyerekotthonokban, lakásotthonokban és szerintem az ott élő gyerekek közül bárki szívesen cserélne azzal, aki családban nőhet fel.:( De ismét hangsúlyozom, hogy mivel nem ismerem a körülményeket, nem akarok ítélkezni, csak azért ezt sem árt belekalkulálni a dolgokban.

Kedves kérdező! Biztos nagyon nehéz lehet ezt most megemésztened, de ahogy már valaki írta előttem, fognak még sokkal rosszabb dolgok is érni az életben, amik valójában gyökerestül felforgatják az addigi életedet. Lehet, hogy akkor még visszasírod azt, amikor még "csak" ennyi problémád volt. Persze nem akarom elbagatellizálni a dolgot, mert teljes mértékben meg tudom érteni a csalódottságodat és a dühödet, de ez idővel biztosan enyhülni fog, elvégre a leírásod alapján, szerető, törődő szüleid vannak, akiknek fontos a boldogságod. Ezt mindig meg kell becsülni!:)