Mit lehet az ellen tenni, ha valakit kisgyermekkorától kezdve lehúztak és elnyomtak és a túlzott engedelmességre nevelték ami nem célravezető és akadályoz az önérvényesítésbe?

Hasonlo elnyomasban reszesultam. 3 eves se voltam, mikor szuleim elvaltak, apu nevelt fel minket (harmunkat). Belem nevelte, hogy hul ye vagyok. El is hittem, hogy keptelen vagyok barmire is. Nem engedtek el sehova, a szomszed utca sarkan levo boltrol nem is tudtam. 10 eves voltam, mikor neveloanyat talalt nekunk (maganak meg termeszetesen tarsat) A no nem engedett be a konyhaba, aztan minket szidott le erte, amiert nem segitunk neki, jatszotta a martirt, hogy egesz nap log a bele, csinalja, mi meg nem segitunk. Kuss volt a nevunk, ha megszolaltunk, mar visszabeszelesnek vettek. Elolvastak a naplomat, percre pontosan haza kellett erni suli utan, tudtak mennyi idobe telik hazaerni. Baratoktol eltiltottak. Eldontottek, milyen szakkorre jarjunk. Nem jarhattunk bulizni, eppenn az osztalykirandulasokra elengedtek. Apam nagy futo volt, kitalalta, hogy en es ocsem fussunk vele. Ha nem jo idot futottunk megvert, foleg engem, mert ocsem egy kicsit jobb futo volt, o mindig elore futott. Ha nem jol futottam, kozben rugott, ahol ert az utcan, meg folytogatott. Hazaerve bekaugetesbe kellett a bejaron bemennem (50 meter hosszu), ha nagyon nem tetszett neki a futasom, letekerte a kerti slagot es azzal vert meg. Ha valami kis csinyt csinaltunk, vagy rossz jegyet kaptunk, jott a kerti slag, es a meztelen hatsomat verte el...egy rugalmas gumicso...el lehet kepzelni, mekkorat tud csapni egy erett 40 eves ferfi egy 10 eves kislany meztelen hatsojara. Vilag eletemben szrhazi voltam, alig vartak, hogy eltakarodjak otthonrol...neha ugy buntettek, hogy a foldon kellett ugy csinalnom, mint egy hernyo es kozben azt mondanom, hogy csuszo maszo fereg vagyok. ....15 eves koromban vert meg utoljara apam. Aztan mar csak a lehuzas a lelki terror ment....persze el kellett jatszanunk a jo csaladot, hogy meg a szomszed se vegye eszre...

Az iskolaban kigunyoltak, mert ovodas koromban elestem, es majdnem kiesett az akkor mar maradando elso ket fogam, amiknek sikerult kifele allva visszanoniuk. Az amugy is meretes elso fogak raadasul meg be is szurkultek...nem kell mondanom, hogy mennyire csufoltak miatta...Utaltam a sulit, mert megalaztak az osztalytarsaim, utaltam otthon lenni, mert remalom volt a csaladom. A legjobban azt a 10-10 percet vartam mindig minden nap, mikor megyek a suliba, meg haza, az utcan mindig azt kepzeltem, mas vagyok, az egy kulon kis vilag volt szamomra. Minden nap gorcsbe randult a gyomrom, ha felebredtem, mert le kellett ulnom egy asztalhoz az apammal, akitol feltem, aztan mikor meglattam a suli kapujat, majd hazamentem, s megint gorcsberandult a gyomrom, ahogy apam kinyitotta a mellekepulet ajtajat, mert tudtam, az ajtonyikorgas azt jelenti, megyunk futni..ma is, ha nyikorog az ajto, neha osszerezzenek...a paromnak sok idobe telt, mire el mertem neki mondani, hogy miert nem tudom remeges nelkul bekotni a cipomet...

Mindezek ellenere ugy erzem, ma, 29 evesen, hogy normalis vagyok, es le tudtam zarni a multat. 21 eves koromban ismerkedtem meg parommal, es nagyon szerencses vagyok, hogy ratalaltunk egymasra. Begyogyitotta a sebeimet, es pesszimista enembol optimistava "nevelt", megmutatta, hogy nem vagyok csunya, hogy erek valamit, hogy meg tudom csinalni...ma mar elhiszem, hogy nem az en hibam volt. Azokkal, akik azt mondjak, mert nem tettel ellene semmit, nem szoktam foglalkozni, ha nagyon firtatjak, megmondom nekik, hogy probaljak ki.

Kigyogyulni hogy lehet? 1, ido kell hozza, 2, el kell temetni, bezarni egy ladaba, a kulcsot jo messzire elhajitani es leasni a foldmagig. 3, el kell fogadni, hogy neked ez a gyerekkor jutott, 4, be kell latni, nem a te hibad, 5, ami nem ol meg, erosebbe tesz, ilyen alapon a pozitiv oldalat kell nezni az egesznek...nehez pozitiv oldalat talalni 6, csak a szepre szabad emlekezni, meg nekem is vannak szep emlekeim. 7, meg kell bocsatani mindenkinek...en mar ezen is tul vagyok, megbeszeltuk az egeszet, es megbeszeltuk, hogy nem beszelunk rola soha tobbet.

Apam sokat valtozott (szivbeteg lett...a sors kulonos fintora, lehet belelatom, de mindig arra gondoltam gyerekkoromban az atsirott ejszakak alatt, hogy egyszer majd eljon az szoke hercegem, kiment engem, csaladot alapitunk, lesz egy kislanyom es egy kisfiam, es imadni fogom oket es soha de soha nem bantom oket, se testileg, se lelkileg. Arra gondoltam, majd egyszer visszakapja, mindenben igazam volt, kiveve egyben: azt hittem, egy konnycseppet se ejtenek erte..tevedtem. Mikor elmondta, hogy beteg, a vallan zokogtam...Az en szoke hercegem 8 eve jott el, igaz kopaszon es nem feher paripan, hanem egy fekete bringan:D Van egy kislanyunk, akit fogantatasatol kezdve imadunk, es szeretetben neveljuk, bevonom mindenbe, amibe tudom, mar most beengedem a konyhaba, es mindenert megdicserem, hogy elhigyje, o okos, szep, es ugyes. Talpra esett kiscsajszi, neha tulsagosan is:D

A lenyeg, nem szamit mi tortent veled, a most szamit. Van egy parod, aki elfogad ugy, ahogy vagy. Az szamit, hogy mi tortenik veled most es hogy mi fog veled tortenni.

Ne kovesd anyukad peldajat, de probalj neki megbocsatani, es probald a pozitiv oldalat eloterbe helyezni, a te erdekedben, hogy megnyugodjon a lelked.

A multat eltorolni nem tudod, a heggek ott maradnak, de nem muszaj mindig rajuk nezni.

Bekelj meg a multaddal!