Meddig élhet a gyerek a szülő nyakán? Meddig "terhelheti" őket anyagilag?
23 éves nő vagyok, egyetemista, egész szorgalmasnak érzem magam. A képzésem hosszú, mivel osztatlan képzésben tanulok, az egyetemen reggel 8tól este 8ig bent ülök (kötelező laborok, gyakorlatok stb.) Diákhitelből fizetem a tanulmányaimat (2 ponttal csúsztam le az államilagos szakról), minden félévben leadom az átsorolást hogy ne fizetősön tanuljak és ne legyen szükség a diákhitelre, de 4.8-as átlaggal elutasítanak, az indoklás hogy a kar költségvetése nem bírna el több támogatott hallgatót. Így ösztöndíjat sem kapok. Gyakorlatilag a szüleim tartanak el, fizetik a kollégiumot, utazást, étkezést és mindent amit kell. Több állást megpályáztam már, sosem hívtak vissza. Egyszer dolgoztam mint pultos, viszont mivel éjszakai műszak volt, másnap az egyetemen majd kidőltem, abban az időben a zh-im borzalmasra sikeredtek. Szüleim noszogatnak hogy öregszem, dolgoznom kéne. Igen ám, viszont a gondom hogy imádok tanulni, és szeretnék idén jelentkezni levelezőre egy alapképzésre. Meg tudnám csinálni, mert mint írtam imádok tanulni, és utánakérdeztem már, teljesen összeegyeztethető a két képzés, a vizsgákat az egyik szakomon letehetnék szorgalmi időszakban, a másik szakon vizsgaidőszakban, és mivel az egyik levelező lenne, így csak a kötelező órákra kéne bejárnom. Viszont illő volna valami munkát is csinálnom, így meg gyakorlatilag 25-27 éves koromig a szüleim tartanak el. Szeretnék nekik segíteni, mert szépen felneveltek, mindent megadtak nekem, de félő hogyha később kezdenék még egy diplomába, már az nem volna olyan, család-gyerek mellett, 30 év körül szeretnék már szülni. (Egyik szakom sem büfé, szóval igen hasznos és hiányszakmákat tanulok).
A kérdésem az volna, hogy mikor egészséges hogy a gyerek teljes mértékben megpróbáljon függetlenedni a szülőktől? És hogyan segíthetnék a szüleimnek?
Bunkó válaszokat nem szeretnék, tapasztalatok, tanácsok érdekelnek!
23/L
#12-es vagyok :)
Hát nálunk sokkal elméletibb alapú tárgyak vannak, még gyakorlati munka során is. Gyógyszerek hatásaival, alkalmazásával, előállításával foglalkozunk, míg ők - a mentőtisztin - főleg a sürgősségi betegellátásra készülnek, azt mondták hogy inkább az orvosihoz állnak közelebb, elsősegélynyújtás, ápolástan stb. Mi ilyet nagyon minimálisan tanultunk :\ Nem is hiszem hogy szakszerűen el tudnék látni egy sebesültet. Egy mentőtisztnek pedig pontosan ez a fő feladata.
Szóval hobbiként néha 'mentőznél'? :) csak mert nem tudom összeegyeztetni a patikai/gyártási/kutatási gyógyszerszakmával :)
Én dolgoztam már kávézóban, recepciósként, pékségben (mindenhova diákmunkás ügynökségen keresztül jelentkeztem, vannak akik direkt nappalisokat keresnek, és megértőbbek a munkaidővállalással kapcsolatban)
De ha heti 3-4 napot dolgozol csak diákmunkán akkor félév alatt nem lesz meg 800 ezer forintos horrortandíj (még diákhitellel se valószínű):\ ez sajnos lehetetlen. :(
#12es újra :)
Szóval az eredeti kérdésedre válaszolva, szerintem nincs időszerűen meghatározva, tudom hogy az én szüleim bármeddig támogatnának (főleg ilyen szorgalommal mint nálad) bár igyekszem minél kevésbé 'terhelni' őket anyagilag, de tudom hogy míg most ők segítenek, majd pár éve múlva egyenrangúként fogjuk vállalni a pénzügyeket, és végül majd én fogom őket támogatni :)
De ha találsz megfelelő munkát(akár nyáron először, én is úgy kezdtem) biztos megnyugtatná őket egy kicsit, még akkor is ha nincs hatalmas bevételed. Az én szüleim is inkább a tapasztalatszerzés miatt örültek hogy dolgozom :)
Te is szorgalmas lehetsz, ha munkát vállaltál egy ilyen nehéz szak mellett :)
Igazából a gyógyszerészetin engem a dolgok tudományos része vonz, tavaly írtam egy TDK-t, szeretek így témába illően kutatgatni. Ha a gyógyszerészetivel helyezkednék el, akkor szívesen dolgoznék mondjuk egy TEVA-ban vagy akármilyen gyógyszergyárban, vagy kémiai-vegytani intézetben stb.
A mentőtisztinél meg nem kifejezetten mentőautóban szeretnék tevékenykedni, hanem pl. sürgősségi betegellátó osztályon, vagy sebészeten, ambulanciákon, vállalnék ügyeletet mert a környékünkön (ahol eredetileg lakom), nagyon kevés az orvos, és sokszor előfordul hogy a mentőtisztet teszik be sürgősségi ügyeletbe. No meg néztem tantervet a neten, imádnám szerintem amit tanulnék :) És néhány kreditet át tudnék vinni, vannak a gyógyszerészetivel megegyező tantárgyak, bár igaz nem túl sok.
Felfogok regisztrálni én is valami diákmunkás oldalra, az egyetemen lehet kérvényezem az egyéni felkészülést, mellette kisebb munkákat elvégzek, és valahogy úgyis kiszorítom jövő évtől azt a mentőtisztit a költségvetésembe! :D Közbe igyekszem valamilyen módon, még ha kis összeggel is a szüleimet segíteni :)
Köszönöm a hasznos válaszaidat!
12.
Talán pont a munka tett szorgalmasabbá. azelőtt rengeteg időm ment minden hülyeségre, csináltam a nagy semmit néha egész nap :)
Akkor nagyon hasonló felé mész mint én, én is benne vagyok a kutatás-témában, remélek egy PhD-t is, két éve TDK-zom, szóval reméljük összejön. :)
A TeVa-ról nem rég hallgattam egy előadást (bár nem tudom mennyire volt ez marketingfogás) de nagyon meggyőzőnek tűnt, mind szakmai, mind fizetési szempontból :)
Amúgy a nyári szakmai gyakorlatoknál is volt olyan ismerősöm aki olyan helyre ment, ahol fizettek érte.
Nekem eddig a szakmai gyakorlatom kimerült egy laborba, igaz sokat tanultam ott, sok tapasztalatot szereztem.
A phd-n én is gondolkodtam, sőőőt, a mentőtisztiig az volt a tervben, viszont valahol érzem azt is hogy nekem életeket is kell mentenem (már ha csak abból indulunk ki hogy orvosnak készültem:)
A TEVA nagyon jó! És sok állást hirdetnek meg, és gyakorlatilag tárt karokkal várják a gyógyszerészhallgatókat!
Nagyon sok sikert kívánok neked, hajrá a phd-hez és tdkhoz :)
Egyébként OTDKra is továbbjutottál? :)
Mennyire vagytok pénzesek? Megterhelő a szüleidnek, hogy fizzessék a tanulmányaid? (Nem gúnyos hangnemben kérdem)
Mert ha nem vagytok nagyon eleresztve, akkor teljesen megértem, felnőtt nő vagy.
Viszont, ha lenne rá pénz, csak nem akarják mondván, hogy felnőtt nő vagy, szerintem nem szép dolog.
Én 20 éves vagyok és még csak egyetemre se járok, hanem dolgozni de nem "zavartak" el otthonról azért mert van munkám, fizessem az albérletet, mert tudják, hogy úgy lehetetlen spórolni. így viszont, hogy dolgozni járok a fizetésem 90%-át félre tudom tenni!
Középosztálybeliek vagyunk (már amennyire ma létezik ez a fogalom...), egész jól élünk, amit szeretnénk arra mindig telik. Nem nélkülözünk. A tandíjamat teljes mértékben én fizetem ami nem kis összeg. (Ez a pénz spórolt pénz, középiskolában nyertem 1-2 tanulmányi versenyt, plusz kicsi gyerek korom óta a nagyszüleim gyűjtötték nekem a pénzt).
Amit a szüleim állnak, az az étkeztetésem, a bérleteim, a kolim, a tankönyveim, és a "költőpénz" amit kapok ha megyek vissza Debrecenbe.
Fogalmam sincs miért zavarnak dolgozni. És nem is tudom őket megérteni, mert eddig hajtották hogy tanuljak, rendben, tanultam, látják hogy szeretem is csinálni, de azzal jönnek hogy 23 vagyok és illene pénzt keresnem. Nem értem hogy maguknak akarnak ezzel jót vagy nekem. Mert néha azt mondják, hogy "nagy segítség lenne nekünk ha keresnél pénzt", néha meg azzal jönnek, hogy "Amit megkeresel, félre tudod tenni magadnak".
Ma elküldtem pár helyre az önéletrajzom megint, meséltem a szüleimnek, mondtam hogy eddig sem hívtak vissza, de hátha most. Erre: "Hát azt hiszed olyan könnyű elhelyezkedni????" Erre mondtam nekik hogy basszus ti nyúztok ezzel, és tudom h nem könnyű, mert számtalan helyről nem hívtak vissza és még egy kis piti munkára sem kellek. Ahova meg mentem vna (pl. szórólapozás) vagy önkéntes munka, az nekik nem volt jó, mondván hogy az egyikért filléreket kapok, a másikért semmit.
Ők nekem 8-5ig lévő munkát akarnak, de egyetem mellett ez képtelenség.
Szóval nem is nagyon szeretek már haza járni, mert csak azzal jönnek hogy öreg vagyok és dolgozzak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!