Magam mentsem vagy segítsek édesanyámnak?

Édesapád nem tehet róla, hogy beteg....nem a f@szt. Az alkoholizmus függőség, ő dönthet hogy leszokik, vagy a piálást választja, és inkább tönkretesz vele mindenki mást. Lehet szépítgetni hogy jajj mellette kell állni, meg támogatni....na de hogy támogass egy oylan embert, aki minden nap ordibál veled, és minden napja azzal telik hogy tönkre akarja tenni a CSALÁDJA életét?

Én is egy alkoholista apa mellett nőttem fel, és később nagyon meglátszik az emberen a 20 évi csesztetés, de nálunk anyám mai napig ott van apámmal. Utólag ő is azt mondja, hogy ha újracsinálhatná, már lelépett volna akkor mikor kisgyerekek voltunk, és akkor legalább nem mindennapos lelki terrorban növünk fel.

És ez a legszarabb az egészben, hogy ott vagy egy ember mellett aki gyűlöl téged, és a "család" mint fogalom számodra a poklot jelenti, és neki csak az a lényeg hogy folyton ott legyél az ő kis királyságában, ahl ő parancsol. És mellette el vagy mondva minden szarnak, és naponta megkapod hogy semmire nem fogod vinni az életben, meg egy senki vagy...holott 5-ös tanuló vagy, szakmai versenyeken veszel részt, egyetemre vesznek fel közel maximális pontokkal...de mégis egy szarnak érzed magad. És mellette még a barátaid is szépen elhagynak, mert elüldözi őket, és te nem mehetsz semerre, hozzád meg nem jön senki.

És a legnagyobb poén az egészben hogy a nagy "családcentrikus" állami vezetőink papolnak a család szentségéről, de mellette nem tesznek semmit az ilyen családon belüli terror ellen. Ha rajtam múlna, legalább egy kötelező elvonót bevezetnék, aztán addig legyen ott amíg részeg, vagy simán kiszabható lenne rá börtönbüntetés, mindenki 2x meggondolná hogy terrorizálja e a családját.

De jelenleg meg 2 opció van, hogy a család tűr, vagy pedig feladja a teljes életét és újrakezdi máshol...de ez meg röhej, hogy egy olyan ember miatt, aki nem érdemli meg az életet, olyan miatt kell egy egész családnak újrakezdenie. De még mindig jobb újrakezdened egyedül, mint ottmaradni "rabszolgának".

Annak aki meg nem látja át, hogy egy családon belüli alkoholista mekkora probléma, annak szívesen kölcsönadom a saját apámat, hallgassa ő reggeltől estig, aztán kíváncsi lennék hogy vélekedne utána.

Mondom, ha ennyire okos vagy, szívesen odaadom az apámat, és legyen veled. Könnyű pofázni hogy segíteni kell neki, meg jajj szegény beteg...hogy segítesz egy olyannak aki nem akar segítséget, és terrorizál téged?

"valamit nem tud másképp megoldani az életében"...vagy nem is akar

" te se mondanál le egy olyan dologról, amitől jobban vagy"...ekkora álszent szöveget...egy NORMÁLIS ember tud lemondani dolgokról, sokkal nagyobbakról is, ha a családja életéről van szó.

"ki kell alakítani a betegségtudatot az alkoholistában, hogy felfogja, hogy ezzel mindenkit tönkretesz"...és ha tudatában van annak hogy tönkretesz mindenkit, de mégse érdekli?

"nem egyszerű, kitartani, segíteni kell egy beteg embert, nem elfordulni"....igen, képzeld, apám kb 25-30 éve iszik, 15-20 éve nincs állása, nem is keres csak piál, és mellette tönkreteszi anyámat, aki eltartja, biztos meg lehet neki bármit magyarázni

"Sajnos a buta emberek megoldása, hogy elhagyunk egy ilyen embert ahelyett, hogy kihúznánk a mélyből."...Pont ellenkezőleg, a buta emberek kitartanak, és várják hogy jobbra forduljanak a dolgok, holott csak rosszabb lesz.

A normális ember mérlegel....

1. maradjak, cserébe tönkremegy az életem, a gyerekeim élete, és előre tudom hogy szar körülmények között kell majd felnőniük?

2. Új életet kezdek, de az alkoholista utcára kerül, megdöglik? De cserébe normális életem lesz, és a gyerekeimnek nem terrorban kell felnőnie?

Már csak alapból 1 ember élete menjen tönkre, vagy egy egész családé?

Könnyen beszél az, aki normális családban nőtt fel, hidd el, szívesen cseréltem volna veled.

Te miből gondolod azt, hogy én normális családban nőttem fel? Tudod, én nem szoktam belepofázni tudatlanul olyan dolgokba, amihez nem értek és semmi közöm nincs.

De még veled is szívesen cserélnék. Cseréljünk hát, mert ennél nekem csak jobb lesz ;)

Szerintem is nagyon könnyű út kisgyerekkorom óta azt hallgatni hogy egy rakás szar vagyok...akarata ellenére be lehet vitetni, de nem fogják ott tartani, és ha hazaér, annak a család issza meg a levét, mert garantáltan megbosszulja majd.

Ahhoz hogy bármi működjön, elsősorban az ő elhatározása kellett volna, 1000x volt vele beszélve az évek alatt, semmi nem hatotta meg.

Szépen hangzik hogy segítsek a családtagomon, meg biztos én vagyok a szemét, mert utálom őt, de mégis ő tette tönkre a családja életét, és teszi ezt a mai napig.

Ha lett volna benne valaha is egy minimális akarat arra hogy leszokjon, mi mindig mellette álltunk volna, és támogatjuk, de NEM VOLT. Soha egy percre nem gondolta át, vagy nem tette le az italt, már több évtizede...

És mint te is mondtad, "talán elviselhető" az eredmény...de megéri akkor is ha mellette tönkremész idegileg, és a GYEREKEID is lelkileg sérülnek?

És egy szülőnek elsősorban a saját gyerekeire kell gondolni, és megvédeni őket bárkitől...ha a saját családján belül van veszély, akkor ott.

Más családok sokkal kevesebbért is szétmennek, meg otthagyják egymást az emberek sokkal kisebb dolgok miatt is, már az sem éri meg hogy elpazarold az életed valakire aki nem érdemli meg, nemhogy a GYEREKEID életét is tönkretedd ezzel.

Sajnálom hogy te is átélted ezeket, de én gyerekként ebben nőttem fel, nekem nem volt lehetőségem beleszólni a dolgokba, nem tehettem semmit hogy változzon bármi, csak tűrnöm kellett, és 20 évig befogni a pofám....ha meg nem tettem akkor meg mindig én jöttem ki a dologból vesztesen. És az az ember, aki a saját gyerekét tartja rettegésben, az nem érdemi meg azt hogy családtagként tekintsek rá.

És még mindig inkább lépjen le valaki, minthogy tönkretegye saját magát egy ilyen emberért. Igen...lehet hogy könnyebb lemondani, és továbblépni, de van hogy ez a helyes döntés.

Ahhoz hogy bármi működjön, elsősorban az ő elhatározása kellett volna, 1000x volt vele beszélve az évek alatt, semmi nem hatotta meg.

Szépen hangzik hogy segítsek a családtagomon, meg biztos én vagyok a szemét, mert utálom őt, de mégis ő tette tönkre a családja életét, és teszi ezt a mai napig.

Ha lett volna benne valaha is egy minimális akarat arra hogy leszokjon, mi mindig mellette álltunk volna, és támogatjuk, de NEM VOLT. Soha egy percre nem gondolta át, vagy nem tette le az italt, már több évtizede...

És mint te is mondtad, "talán elviselhető" az eredmény...de megéri akkor is ha mellette tönkremész idegileg, és a GYEREKEID is lelkileg sérülnek?

És egy szülőnek elsősorban a saját gyerekeire kell gondolni, és megvédeni őket bárkitől...ha a saját családján belül van veszély, akkor ott.

Más családok sokkal kevesebbért is szétmennek, meg otthagyják egymást az emberek sokkal kisebb dolgok miatt is, már az sem éri meg hogy elpazarold az életed valakire aki nem érdemli meg, nemhogy a GYEREKEID életét is tönkretedd ezzel.

Sajnálom hogy te is átélted ezeket, de én gyerekként ebben nőttem fel, nekem nem volt lehetőségem beleszólni a dolgokba, nem tehettem semmit hogy változzon bármi, csak tűrnöm kellett, és 20 évig befogni a pofám....ha meg nem tettem akkor meg mindig én jöttem ki a dologból vesztesen. És az az ember, aki a saját gyerekét tartja rettegésben, az nem érdemi meg azt hogy családtagként tekintsek rá.

És még mindig inkább lépjen le valaki, minthogy tönkretegye saját magát egy ilyen emberért. Igen...lehet hogy könnyebb lemondani, és továbblépni, de van hogy ez a helyes döntés.

És azzal amit leírtam messze nem magamat akarom sajnáltatni, csupán idegesít az ha más is ilyen helyzetben van, és előre tudom hogy mit fog átélni.