Mennyire függjön egy nő a férjétől, párjától?

Semennyire. A legtöbb nő dolgozik, nincs értelme közösködni, illetve étkezésre, rezsire fele-fele. Ha meg nem dolgozik, mert sok a gyerek, vagy mert állást keres, akkor a házimunkával száll be. Szóval egyenrangúnak kell lenniük, ez nem is lehet kérdés.

Az pedig, hogy egymás dolgaiba turkálunk... Nekem mindig is fura lesz, hogy vannak párok, akik MINDENT megosztanak egymással. A szerelmi életen kívül is létezik magánélet.

Én nem szeretnék függeni senkitől. Mind a ketten dolgozunk. Egy közös bankszámlánk van és egy egy vállalkozói számlánk.

A közösre két kártya van. Soha nem kérdeztük meg egymást, hogy mire költötted el a pénzt. Közös és abból élünk. Ha kevés a pénz, az tesz rá, amelyiknek éppen van függő pénze.

A leveleimet azonban nem bontja fel, még akkor sem ha az a villanyszámla, és az én nevemre szól. Az egymás telefonjához sem nyúlunk. Mindent megbeszélünk. Én nem kérem számon, hogy miért vett egy villanykapcsolót, Ő nem kéri számon, hogy miért vettem egy körömlakkot.

Az e-mail az a személyes szféra. Nekem is és neki is saját fiókja van, abba nem nyúlunk. Nem nézi meg, hogy mit válaszolok neked, de ha kéri megmutatom. Mindenre kíváncsi vagyok, ami vele történik, és mindent el is mondok, ami velem történt. Ha a barátnőimről beszélek neki, meg van a véleménye, de nem köt bele, hogy miért barátkozok velük. Én sem dugom el a pecabotját, hogy ne menjen el a haverjaival pecázni, és közben sörözgetések közben jól kibeszélnek minket. Mi így élünk, és nekünk jó ez.