Az anyám megőrjít. Mit tegyek?

Amikor keresi a dolgait, akkor normálisan válaszolsz rá, vagy úgy, hogy még egy pap is meggondolná, hogy szájba vágjon!?

Az együttélés mindig kompromisszumokkal jár. Próbálj meg vele normálisan beszélni ezekről a dolgokról és türelmesebben kezelni őt. Na persze vannak emberek akikkel nem lehet beszélni, de mivel rá vagy kényszerülve, ezért ez az egyetlen mód.

Az ablakodra meg szerelj fel egy függönyt, a barátoddal meg ne nálatok találkozzatok, ha ennyire nem alkalmas rá a hely...

Anyám dettó ilyen...

Legjobb az "amíg az én házamban laksz, addig az van amit én mondok" duma. Az ő háza, amit a nagyszüleimtől/szüleitől örökölt... Ő sem tudott ennyi éves korában elköltözni, pedig akkor még könnyebb volt az élet, nem volt munkanélküliség... Csak hát ő nem is akart elköltözni, mert a nagyszüleim nem voltak ilyen zsarnokok, hanem mindent megengedtek neki. Sajnos túl sokat is, azért lett ilyen...

Na de...

Sajnos nincs más, mint tűröd. A lehető legkevesebbet legyél otthon, és kerüld őt, hogy kevesebb lehetőség legyen a vitára. Ha meg ordíbál, akkor engedd el a füled mellett. Hagyd rá, ne szólj neki vissza. Esetleg ha kisebb jelentőségű dolgokról van szó, akkor tegyél úgy, ahogy akarja, közben pedig érleld a fejedben, hogy nem baj, nem lesz mindig így, majd veszel egy lakást, ha dolgoztál pár évet, vagy albérletbe költözöl a pároddal... Őt meg azután nagy ívben elkerülöd, hogy gondolkozzon az életéről az anyaságáról...

Lényeg, hogy amíg nem tudsz lelépni, addig ne őröld feleslegesen az idegeidet!