Apám elzavart a háztól . Mit csináljak?

Én is azt javaslom neked, hogy költözz rokonokhoz, vagy keress alternatív megoldást. Amit páran leírtak, borzasztó.

Rá mehet az egészséged, higgy nekem! Hasonló környezetben nőttem fel, mint te. Apámnak, ha olyanja volt, akkor kedves volt, nevetett meg minden. Amikor meg nem, akkor meg üvöltött, s ilyenkor mindig meghunyászkodtunk, s reméltem, hogy nem csattan pofon. Mára felnőttem, nem mer bántani, de ha eszembe jut még mindig összeszorul a gyomrom. Amikor ilyeneket és hasonlókat olvasok itt, vagy máshol mindig az jut eszembe, hogy velem hogy bántak. Visszajön minden, és olyan hatalmas düh borít el, hogy egyszerűen órákig nem tudok lenyugodni.

A legrosszabb az egészben, hogy magamon is veszem észre, hogy ez az agresszió rám is rám ragadt. Mondjuk én még fizikai erőszakig nem mentem el soha, meg nem is ütöttem meg senkit, nem ordibáltam, de már volt rá példa, hogy magamba néztem, s éreztem, hogy bárkit tudnék az adott pillanatban bántani.

Arról már nem is beszélve, hogy rengeteg egészségügyi problémát begyűjtöttem a magas vérnyomástól kezdve.... HA tudsz választani, s van hová menned lépd meg saját érdekedben!

Tudom nehéz út, amit most írok, de... Nekem volt egy ismerősöm (sajnos már nem él...), aki 16 éves kora óta dolgozott egy gyárban, suli mellett. Nem csak nyáron, év közben is. Hasonló gondjai voltak a szüleivel, végül a nagymamájához költözött, aki mindent megadott volna neki, a srác viszont nem akart a nyakán élősködni. Nem azt mondom, hogy csináld ezt, csak azt, hogy ez is egy opció. Láttam, működik.

Vagy pl. mondj le az angoltanárról, keress olyan ismerőst, aki jól tud angolul, szívesen segítene neked, esetleg egy kis apróságért. Ez is saját példa, pont a fent említett srácnak adtam külön órákat, mert tudtam, hogy magántanárra nincs pénze, én viszont jó tanuló voltam. Nem kértem tőle semmit. Mondjuk nem akart kihasználni, ezért ha összefutottunk néha hétvégente a sörözőben akkor vett nekem egy sört.

Ez persze akkor áll, ha költözöl, és nem akarsz a párod szüleinek a terhére lenni. Így könnyítenél a terheken annyira, amennyire tudnál. A lehetőségeidet persze te ismered. Minden esetre minimum egy diákszövetkezetnél bepróbálkoznék, vagy próbálnék bébiszitterkedést, gyerekfelügyeletet vállalni, stb.

A másik opció hogy maradsz és tűrsz...