Ti hogy mondanátok el ma (Karácsonykor) a vőlegényeteknek, hogy véget szeretnétek vetni a kapcsolatotoknak? (lent)

Másfél éve vagyunk együtt,fél éve jegyzett el,de nem élünk együtt,mert ő még tanul. Sajnos ahogy megtörtént az eljegyzés minden meg is változott.Szerintem ő úgy gondolta,ezzel a lépéssel gyakorlatilag "befogta a számat" és (gondolta ő)magához is láncolt egy életre.

Szóval fél éve,az eljegyzés óta,semmit nem tesz a kapcsolatunkért,ha szervezek programot,akkor ő nem ér rá,de közben az egyetemi barátaival bulizni van ideje.Ha kérem,hogy menjünk el az én családomhoz is,ne csak nálunk legyünk mindig,neki nincs kedve. Ha ő egy hétig felém sem néz,az teljesen normális számára és nem érti,én mért akadok ki ezen.Ha nagyritkán találkoznánk,az anyja mindig talál neki otthon programot,ami miatt természetesen én vagyok ismét a háttérbe szorítva.Ha néha mégis együtt töltünk egy-egy napot,akkor az többnyire alvással telik az ő részéről,én meg malmozok. Arra már nem is emlékszem,szex mikor volt utoljára...

Nagyon elegem van,adtam neki vagy 100 utolsó utáni esélyt,mert mindig esküdözött,hogy megváltozik.Hát nem tette.Bíztam abban,hogy jön a Karácsony,és végre egy nap együtt leszünk a "szeretet ünnepén". Na persze,most is pofára estem,mert az anyja kiadta,hogy melyik nap hova kell menni,és ne akarjon már a fiacskája egy napot sem a menyasszonyával tölteni,mert hát rokonlátogatás van ilyenkor náluk. És persze azt,hogy én mit szeretnék,mindenki lesz.rta.

Másfél hete nem is beszéltünk és nagyon ki voltam akadva és lelkileg sem támogat így elég rossz a helyzet,magam alatt vagyok.El is határoztam,hogy a következő alkalommal,ha lesz rám ideje és találkozunk,megmondom neki,hogy én próbáltam helyrehozni a kapcsolatunkat,ezzel szemben ő semmit nem tett,rég nem érdekli már mi van velem,mi kéne nekem,elhanyagol és nem vagyok mellette boldog,így jó lenne,ha ő menne jobbra én balra,mert én szeretnék boldog lenni olyannal,aki szeret és törődik velem.

Tegnap írt egy tömör sms-t,hogy ma,azaz 26.-án este eljönne,hogy találkozzunk (milyen jó fej)és mivel egyetem mellett dolgozik is,így kb megint vagy 2 hét következik,amikor nem fogunk találkozni.De én már nem akarom húzni ezt a dolgot és nem bírok ki két hetet,hogy ne pont az ünnepek alatt tapossak bele a kis lelkébe (mintha ő nem ezt tenné,már hónapok óta)azzal,hogy megmondom neki,nem vagyok boldog,legyen vége!

Csak nem tudom,hogy adjam elő,mer végülis azt érzem,hogy egy érzéketlen tuskó vagyok,hogy pont az ünnepek alatt rakom ki,de már nem akarok kínlódni vele,semmi szükségem rá!

Ti mit szóltok ehhez az egészhez és hogy adnátok elő ma este ezt az egészet? Sajnálom őt persze,hisz egykor szerettem,míg nem ölte ki belőlem a viselkedése az érzéseket és mint embert ma is szeretem,de nem tudnám vele az életem elképzelni tovább.

A döntésem amúgy végleges,ma szakítok vele,csak azt nem tudom,hogy mondjam meg neki,hogy a legkevesebb fájdalmat okozzam.Persze így is úgy is fájni fog neki is,nekem is,de jó lenne kíméletesen megtenni!

Van még valaki hasonló helyzetben?