Huszonévesen a kibírhatatlan húgommal kell közös szobában élnem - mit tehetnék?

Előre kérném: hagyjuk a "költözz el" típusú válaszokat. Egy évig külön éltem, de megszűnt a munkahelyem és kénytelen voltam hazaköltözni. Munkát folyamatosan keresek,hiába, diákmunkát végzek, ráadásul szeretnék szeptemberben egyetemre menni - a lényeg, hogy egy jobb jövő érdekében költöztem haza, hisz nem mindegy, hogy ötvenezerből éhezve eléldegélek vagy félre tudom rakni. Elköltözni tehát nincs lehetőségem még sokáig.

DE! Egyszerűen képtelen vagyok együtt élni a húgommal. Sosem jöttünk ki túl jól, mindig sok konfliktus származott az eltérő természetünkből a közös szobában, de mióta visszaköltöztem, csak rosszabb lett. Ő alapvetően egy rosszindulatú, akaratos és makacs személy (Skorpió, ha ezzel mondok bármit is), nem bírja elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. 19 éves létére egy 15 éves szintjén van, hisztizik, ordibál, és képtelen kompromisszumot kötni. DE komolyan, nála nincs olyan, hogy egyezzünk meg valamiben és mindkét fél engedjen... csak az lehet, amit ő akar, ha nem úgy történik a dolog, akkor bosszút áll. Olyan apróságokkal, hogy direkt hangosan bömbölteti a TV-t (ez is akkor került a szobába, amikor elköltöztem), holott tudja, hogy egész héten 4-kor kelek dolgozni, hangosan énekel és dúdol, csak azért, mert tudja, hogy idegesít ezzel. Alapvetően, mivel övé a televízió, mindennap az megy a szobában, amit ő nézni akar és nincs olyan, hogy akkor kapcsoljuk át vagy kapcsolja ki néha - ha átkapcsolom, ő vissza és kész, ezzel nem tudok mit kezdeni. Általában bedugom a fülhallgatóm, de hosszú távon ugye nem tesz jót a fülnek és egyébként sem hiszem, hogy nekem lenne muszáj mindennap ezt játszanom,csak mert ő nem akar alkalmazkodni.

Szószerint könyörögnöm kell neki azért, hogy ne itthon legyen, mikor a párom hetente-kéthetente egyszer itt alszik, akkor is csak különböző dolgokért cserébe képes belemenni a dologba, ha valamit olya mondok vagy csinálok, ami nem tetszik, azonnal jön a "jó, akkor majd bemegyek, ha itt van a pasid" kezdetű szöveg - tehát megint ez a boszúállás. Naponta milliónyi aprósággal keseríti meg az életem, gyűlölök itthon lenni.

A legszomorúbb, hogy anyánkat nem is érdekli az egész,meg se próbál beszélni vele, Kértem már elégszer, hogy legalább ő legyen rá hatással, a válasz mindig annyi, hogy "Hagyjatok engem békén ezzel", "Nem érdekel" vagy "beszéljétek meg".

Sejtelmem sincs, hogy lehetne nyugodtan élni.....