Huszonévesen a kibírhatatlan húgommal kell közös szobában élnem - mit tehetnék?
Előre kérném: hagyjuk a "költözz el" típusú válaszokat. Egy évig külön éltem, de megszűnt a munkahelyem és kénytelen voltam hazaköltözni. Munkát folyamatosan keresek,hiába, diákmunkát végzek, ráadásul szeretnék szeptemberben egyetemre menni - a lényeg, hogy egy jobb jövő érdekében költöztem haza, hisz nem mindegy, hogy ötvenezerből éhezve eléldegélek vagy félre tudom rakni. Elköltözni tehát nincs lehetőségem még sokáig.
DE! Egyszerűen képtelen vagyok együtt élni a húgommal. Sosem jöttünk ki túl jól, mindig sok konfliktus származott az eltérő természetünkből a közös szobában, de mióta visszaköltöztem, csak rosszabb lett. Ő alapvetően egy rosszindulatú, akaratos és makacs személy (Skorpió, ha ezzel mondok bármit is), nem bírja elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. 19 éves létére egy 15 éves szintjén van, hisztizik, ordibál, és képtelen kompromisszumot kötni. DE komolyan, nála nincs olyan, hogy egyezzünk meg valamiben és mindkét fél engedjen... csak az lehet, amit ő akar, ha nem úgy történik a dolog, akkor bosszút áll. Olyan apróságokkal, hogy direkt hangosan bömbölteti a TV-t (ez is akkor került a szobába, amikor elköltöztem), holott tudja, hogy egész héten 4-kor kelek dolgozni, hangosan énekel és dúdol, csak azért, mert tudja, hogy idegesít ezzel. Alapvetően, mivel övé a televízió, mindennap az megy a szobában, amit ő nézni akar és nincs olyan, hogy akkor kapcsoljuk át vagy kapcsolja ki néha - ha átkapcsolom, ő vissza és kész, ezzel nem tudok mit kezdeni. Általában bedugom a fülhallgatóm, de hosszú távon ugye nem tesz jót a fülnek és egyébként sem hiszem, hogy nekem lenne muszáj mindennap ezt játszanom,csak mert ő nem akar alkalmazkodni.
Szószerint könyörögnöm kell neki azért, hogy ne itthon legyen, mikor a párom hetente-kéthetente egyszer itt alszik, akkor is csak különböző dolgokért cserébe képes belemenni a dologba, ha valamit olya mondok vagy csinálok, ami nem tetszik, azonnal jön a "jó, akkor majd bemegyek, ha itt van a pasid" kezdetű szöveg - tehát megint ez a boszúállás. Naponta milliónyi aprósággal keseríti meg az életem, gyűlölök itthon lenni.
A legszomorúbb, hogy anyánkat nem is érdekli az egész,meg se próbál beszélni vele, Kértem már elégszer, hogy legalább ő legyen rá hatással, a válasz mindig annyi, hogy "Hagyjatok engem békén ezzel", "Nem érdekel" vagy "beszéljétek meg".
Sejtelmem sincs, hogy lehetne nyugodtan élni.....
Próbáljátok meg valami paravánnal kettéválasztani a szobát. Még, ha nyilván ez minden problémát nem is old meg (áthallás, stb.), de legalább lenne egy kis magánteretek, ami lehet, mind a kettőtöknek jót tenne.
Illetve nincs még egy vendégszoba, padlásszoba, vagy bármi helyiség a házban, ahova költözhetnél? (Gondolom, nincs, mivel akkor már nyilván ott lennél...)
Nekem is a párodhoz vagy nagyszülőkhöz költözés jutott eszembe?
Vagy próbáljátok meg kettéválasztani a szobát
Költözz ki a nappaliba, ha van.
tetőtér,pince, garázs amiből ki lehet alakítani még egy szobát?
ha esetleg a szülők szobája nagyobb, cseréljetek és válasszátok ketté azt.
Te vagy az idősebb légy te a főnök. Én is egy szobában laktam a húgommal 17 éves koromig mivel én voltam a nagyobb mindig én mondtam meg mikor milesz.
Amikor hisztizett kapott egyet, persze nem nagyot csak figyelmeztettem hogy azért álljon le. Ha árulkodott akkor kamuztam valamit hogy csak kitalálta, mert direkt úgy csináltam hogy ne legyen nyoma. Meglehet ezt oldani. Adsz neki egy fülest és nyugton marad.
Ha lenne másik helyiség, már rég ott lennék - de nincs. A páromhoz pedig nem tudok költözni, ő is otthon él, jóban vagyok a szüleivel, de azért nem tartunk ott, hogy hozzá költözhessek.
A térelválasztón régóta gondolkozom, de balszerencsékre épp olyan a szoba kialakítása, hogy az egyik oldalra egyáltalán nem jutna nyílászáró...
Kedves 5-ös!
Bevallom, ezt próbáltamén is fiatalabb koromban. Amikor türelmem végére értem, lekevertem neki egyet, amivel annyit értem el, hogy idegbeteg módjára elkezdett őrjöngeni és verekedni. Rá ez nincs hatással.
azta.. mintha az én hugomról írtál volna..
annyi a különbség h nekünk van külön szobánk, és így el tudom nagyjából kerülni
totál átérzem a helyzeted :\
Sosem értettem miért nem lehet külön szobát biztosítani, ha több gyereke van valakinek.
Én is közösben vagyok a tesómmal, aki most épp nyálas beszélgetést folytat a pasijával, de komolyan mindjárt hozzávágok valamit, direkt idegesít :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!