Huszonévesen a kibírhatatlan húgommal kell közös szobában élnem - mit tehetnék?
Előre kérném: hagyjuk a "költözz el" típusú válaszokat. Egy évig külön éltem, de megszűnt a munkahelyem és kénytelen voltam hazaköltözni. Munkát folyamatosan keresek,hiába, diákmunkát végzek, ráadásul szeretnék szeptemberben egyetemre menni - a lényeg, hogy egy jobb jövő érdekében költöztem haza, hisz nem mindegy, hogy ötvenezerből éhezve eléldegélek vagy félre tudom rakni. Elköltözni tehát nincs lehetőségem még sokáig.
DE! Egyszerűen képtelen vagyok együtt élni a húgommal. Sosem jöttünk ki túl jól, mindig sok konfliktus származott az eltérő természetünkből a közös szobában, de mióta visszaköltöztem, csak rosszabb lett. Ő alapvetően egy rosszindulatú, akaratos és makacs személy (Skorpió, ha ezzel mondok bármit is), nem bírja elviselni, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja. 19 éves létére egy 15 éves szintjén van, hisztizik, ordibál, és képtelen kompromisszumot kötni. DE komolyan, nála nincs olyan, hogy egyezzünk meg valamiben és mindkét fél engedjen... csak az lehet, amit ő akar, ha nem úgy történik a dolog, akkor bosszút áll. Olyan apróságokkal, hogy direkt hangosan bömbölteti a TV-t (ez is akkor került a szobába, amikor elköltöztem), holott tudja, hogy egész héten 4-kor kelek dolgozni, hangosan énekel és dúdol, csak azért, mert tudja, hogy idegesít ezzel. Alapvetően, mivel övé a televízió, mindennap az megy a szobában, amit ő nézni akar és nincs olyan, hogy akkor kapcsoljuk át vagy kapcsolja ki néha - ha átkapcsolom, ő vissza és kész, ezzel nem tudok mit kezdeni. Általában bedugom a fülhallgatóm, de hosszú távon ugye nem tesz jót a fülnek és egyébként sem hiszem, hogy nekem lenne muszáj mindennap ezt játszanom,csak mert ő nem akar alkalmazkodni.
Szószerint könyörögnöm kell neki azért, hogy ne itthon legyen, mikor a párom hetente-kéthetente egyszer itt alszik, akkor is csak különböző dolgokért cserébe képes belemenni a dologba, ha valamit olya mondok vagy csinálok, ami nem tetszik, azonnal jön a "jó, akkor majd bemegyek, ha itt van a pasid" kezdetű szöveg - tehát megint ez a boszúállás. Naponta milliónyi aprósággal keseríti meg az életem, gyűlölök itthon lenni.
A legszomorúbb, hogy anyánkat nem is érdekli az egész,meg se próbál beszélni vele, Kértem már elégszer, hogy legalább ő legyen rá hatással, a válasz mindig annyi, hogy "Hagyjatok engem békén ezzel", "Nem érdekel" vagy "beszéljétek meg".
Sejtelmem sincs, hogy lehetne nyugodtan élni.....
válasza:Ó, mintha az ikertestvérem viselkedését írtad volna le.
Már több ismerősöm is mondta, h ez nem normális viselkedés, idegbeteg, állat. Konfliktuskezelés 0.
Próbáltuk kezelni a viselkedését, szépen, csúnyán, megbeszéléssel, ordibálással, erőszakosan stb.
Nos, a szép szónak semmi foganatja nem volt, ha mi is agresszívak voltunk dühroham és "bosszú" lett a vége.
Ő sajnos nem tud alkalmazkodni, makacs, akaratos és erőszakos.
Nagyon sajnállak téged, kitartás, de szerintem sajnos nem fog megváltozni.
válasza:A tvs dologban igazad van, én, ha normális ember módjára mindent megpróbáltam volna, eredménytelenül, akkor valahogy valami kábelt elvágnék, hogy ne lehessen többet bekapcsolni. Persze úgy, hogy ne legyen feltünő :) Tesóm mélynyomóját így hatástalanítottam, amikor államvizsgára készülve attól remegett a ház.. Miután lediplomáztam, és elköltöztem, kapott tőlem egy újat. :D
A pasis ügyben meg tökre nincs igazad, de erről már volt szerintem kérdésed, ott sok véleményt olvashattál.
válasza:A huszonéves mit jelent?
Egyébként mielőtt felnőtt emberek lévén azt tanácsoljuk, hogy pofozza meg a kérdező a hugát, elgondolkodnék azon, vajon a tesója hogy éli ezt meg?
Nyilván neki sem könnyű és az érmének is két oldala van.
Elhiszem, hogy rossz együtt és nehéz, de nyilván fellélegzett míg próbálkoztál a nagy betűs élettel és hogy nem sikerült, most megint dühös lett.
A kérdést pedig azért nem értem, mert nincs semmi opció, nagymama, barát, külön helyiség vagy elköltözés.
De azért kitartást!
válasza:Mindenképpen egy gyereket akarok, hogy lehessen saját szobája és ne öljék egymást folyamatosan.
Tapasztalatból mondom, nálunk minden nap hangos üvöltözés volt. Egymás idegeire mentünk, már nem tudtunk normális hangerőn beszélni, csak üvölteni. Folyamatosan féltékenykedtünk egymásra a testvéremmel.
Ettől persze anyám is idegbeteg volt, szóval katasztrofális volt a helyzet.
A párommal nem vagyunk túlságosan eleresztve, ezért a több gyermek normális ellátását, külön szobáját nem fogom tudni megoldani a későbbiekben.
De az az egy sem lesz elkényeztetve -már az anyagiak miatt sem-, de legalább nyugodt környezetben fogunk élni, és nem lesz őrültek háza ha esetleg felnőttként hazaköltözik.
Nem a szüleidet hibáztatom, hogy össze vagytok zárva, hiszen én is éltem ebben a helyzetben, ebben nem volt senki hibás, hogy így alakult, de ha választhatok akkor én máshogy fogom csinálni.
Megoldás?
Nincs
válasza: válasza:ne könyörögj neki, mert azzal csak azt fogja látni, hogy tényleg uralkodhat rajtad. Inkább mondd meg, hogyha ő így, akkor te is így!
Vagy mindketten alkalmazkodtok, vagy te is úgy fogsz vele viselkedni, mint ő veled. Ne hagyd magad, mert annál jobban fog uralkodni és elnyomni. Szemétkedj te is vele, mert így csak egyre jobban elnyom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!