Akik huszonévesen otthon laknak, nektek is be kell számolni arról hogy hová mentek, mikor jöttök, és kivel lesztek?

elég béna vagy hogy ennyi idős létedre elmondod ezeket ha tudod hogy így reagálnak rá.

miért nem mondod hogy, mittomén, elmész sétálni egyet a városban. azt már nem kell hozzámondani hogy pasival...

csak úgy elmész hogy kiszellőztesd a fejed.

ha ezért is megy a hiszti, suttyomban kilógsz és visszalógsz, előtte azt mondod, lepihensz, alszol, ne zavarjanak.

komolyan, 21 éves vagy már, legyél egy kicsit rafkós ;) tökre megértelek, vannak olyan szülők akikkel egyszerűen semmit nem lehet megbeszélni, mindig 5 évesként fognak kezelni.

az enyémek is ilyenek de megtanultam úgy rendezni az életem hogy azt csináljak amit akarok és nekik se legyen egy kellemetlen percük sem.

mert amiről az ember nem tud az nem fáj :D

hogy le leszek pontozva ezért jajistenem xD

Én 27 vagyok és már elköltöztem, nekem anyám naponta ír levelet, hogy mi van, mit csinálok, hol voltam. Én meg beszámolok neki a Teszkózásokról és hogy mi volt munkában. Régebben nem mondtam el neki a hétvégi berúgásokat, de mostmár nincs is időm ilyesmire, szóval kb. az egész napom lekövetheti, ha akarja.

Amikor meglátogatom akkor is mindenről szeret tudni hová megyek, kivel, mikor jövök, mit ittam. Ami belefér azt elmondom neki, de hogy az a 2 pohár ital valójában 2 fél literes koktél volt, azt nem kell tudnia :)

Lehet unatkozik, félti a gyereket - még ha ő 80 éves is lesz, akkor is a gyerek gyerek marad, mamám is ezt csinálta anyámmal.

Szia!

Biztos, hogy nem hazudnék a szüleimnek. Igaz, hogy velem sosem viselkedtek úgy a szüleim, ahogyan veled teszik, de a hazugsággal előbbre biztos, hogy soha nem jut egy ember. Rövid távon talán megoldásnak tűnik, de nem az.

A szüleid biztosan aggódnak érted. Ne haragudj emiatt, inkább próbáld meg beleélni magadat az ő helyzetükbe: ha neked lenne gyereked, te is szeretnél tudni arról, hogy mi van vele. Értem, hogy a szüleid túlzásba viszik az aggódást és nem is biztos, hogy megfelelő hangnemben beszélgetnek veled. Erről nem tudsz velük elbeszélgetni egy olyan időpontban, amikor nem épp randira készülsz vagy hazajössz? Olyan időpontban, amikor te is teljesen higgadt tudsz lenni és ők is rád figyelnek, nem a körülményeken izgatják magukat.

Amikor valaki ok nélkül megsértődik, akkor viszont ne vedd magadra. Próbáld meg megértetni a szüleiddel, hogy nem esik neked jól az ő viselkedésük, de közben próbáld nem megbántani őket.

A helyzetedet csak te ismered pontosan; ha nagyon nem bírod őket, akkor megpróbálhatsz komolyan önállósodni, például elköltözni.

Ha megkérdezik hova mész, azt mondod randizni, és kilépsz az ajtón. Ennyi. Hazajössz, megkérdezi mi volt, azt mondod beültetek egy kávézóba, jól éreztétek magatokat, de nagyon elfáradtál, jó éjt. Kiabáljanak ha akarnak, lépj túl rajta. Szoktatni kell őket ezekhez a dolgokhoz. Lehet a szülőket is idomítani hidd el.

Nincs köze ennek a korhoz abból a szempontból, hogy valaki ezt 16 évesen teszi, van aki 18, van aki 20, 22, stb. Kinek mikor jön el ez a szakasz az életében. A szülőket rá kell döbbenteni, hogy már nem pici baba az a lány. Szoktatni kell őket a gondolathoz.

hát ha mindenáron őszinte maradsz akkor csak az marad számodra hogy hallgathatod a vitákat vagy külön költözöl.

aki azt írta hogy csak rövidtávon működik a hazugság... én 15 éves korom óta ezt csinálom, sosem buktam le és boldog életem van meg a szüleimnek is.

szerintem csak jót teszek vele, nincs vita, harmonikus a családi élet és én is kedvem szerint teszem amit akarok.

és szerintem 100%-osan hasznos volt a válaszom, elég nagy szerencsétlenek vagytok hogy inkább viselitek az idegtépő vitákat de "jaj mindent be kell vallani mint egy dedósnak mert hazudni BŰN"... milyen avítt, 19. századi gondolkodásmód ez :D