Akik huszonévesen otthon laknak, nektek is be kell számolni arról hogy hová mentek, mikor jöttök, és kivel lesztek?

Néha bepróbálkoznak, de én semmiről nem számolok be ami nem érinti őket, úgyhogy leszoktak róla. Megmondtam nekik, hogy semmit nincs joguk kierőszakolni belőlem ami nem kapcsolódik az ő életükhöz, pénzükhöz amivel eltartanak stb.

21L

Én 24 éves csaj vagyok, még sajnos nem tudtam elköltözni.

Tőlem is mindig megkérdezik hogy hova megyek, és kivel, vagy én mondom alapból, jó a kapcsolatunk úgyhogy konkrétan furának is érezném, ha csak szó nélkül annyit mondanék hogy elmentem majd jövök.

Sokat vagyok a páromnál, ha egy napig nem telefonálok, akkor már ők hívnak, hogy csak azt akarják tudni h minden rendben-e :D

De soha nem csinálnak problémát semmiből, amíg randizgattam azt is jól fogadták, szóval bennem nem merült fel h az gond hogyha be kell számolni itthon. Csak beszélgetésnek fogom fel és kész.

A "majd ő kinyitja" nálunk is általános volt. 17-18 évesen még jó, megnézik mikor, milyen állapotban jövök, meg bulizni ne vigyek lakáskulcsot. Egyébként is felébrednek arra hogy hazaérek, még ha vigyázok is, a wc-t lehúzom az meg hangos.

Most pedig már nem lakom otthon de amikor hazamegyek és ott bulizom, akkor is ugyanez a rendszer. Éjjel - a párommal - becsöngetek, anyum kimászik hálóingben és beenged, megkérdezi merre voltunk, mit csináltunk, hogy vagyunk.

Pedig már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Módszeres tágítási algoritmus:

A lufit se úgy fújjuk fel, hogy egyből durr, hanem előbb kis szuszt neki, majd leereszt, s legközelebb egyre nagyobbra és nagyobbra nyúlik a gumi, szép fokozatosan! Ez van a szülői kötelékekkel is. Ha 20 évig megvannak, azok nem esnek le egyik percről a másikra ukmukkfukk. :)

Erre a leválásra én már 15 éves korom óta tudatosan készültem. "9-re gyere haza" - Akkor csakazértis 10-re jöttem, vagy még később! Eleinte volt ribillió, nem mondom, de ha egy ember igazán akar valamit, mit lehet tenni ellene?

Később már csak annyit kérdezett: "Mikor érkezel kicsim?"

- Úgy hajnal 2..3 között mama!

Persze éjfél felé azért általában hazaértem, de minden esetben szándékosan olyan intervallumot adtam meg, amibe biztosan tágan beleférek és ami értelmetlenné teszi a kérdést. 17 éves koromra le is szokott a folytonos kérdezgetésről, mert értelmetlen volt. Jövök és kész.

Később megmondtam tömören az igazat, hogy ne idegeskedjen azért - de csak miután nem követelődzött.

Ha mégse jöttem, akkor se volt már nagy a gond. - A nevelés kétoldalú dolog, és igenis egy szülő is lehet neveletlen (úgy értem, neveléstanból)... De ez már az egykor-gyerek hibája, nem a szülőé. Tessék viszont is "megnevelni" őket és nem lesz több gond!

Amúgy 40 vagyok és semmit se akar nekem megmondani az anyu, max. egyes esetekre ad tanácsot - nem is hagynám neki. A felnőtté válás első kihívása az, hogy leválik az ember a szülői kebelről... Az a felnőtt igazán, aki ezt a lépést megtette már. És akkor érett a gyereknevelésre, ha saját szüleit is meg tudja "nevelni".

Ez nem jelenti persze azt, hogy rosszul kellene viselkedni, megbántani, vagy sértegetni, esetleg magára hagyni őket! Csak annyit, hogy miután saját felelősséged már az életed, ezért azt teljes joggal Te magad irányítod.

Elvégre más farkával senki se verje a csalánt, nem...?