Nem tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet, mert nagyon rosszul esik ez az egész. Vagy csak ez az én hisztim?
A vőlegényemmel most volna az első közös karácsonyunk. Vártam is,meg örültem,hogy hú,Szenteste együtt leszünk,milyen szép meg meghitt lesz,stb. Erre a drága jó édesanyja kitalálta,hogy hát szenteste azért kell a páromnak hazamennie,mert neki (mármint az anyjának) kell segíteni,meg a ház körül is van munka még,hát a 25.-én meg 26.-án meg egyik nap egyik mamához kell menni családi ebédre másik nap meg a másikhoz,és náluk ez a szokás,ezt egy évben sem lehet megváltoztatni,bla bla. Persze,engem senki meg nem hívott,senki meg nem kérdezett,hogy nekem jó-e ez így. Hozzátenném,még ha a 25.-ét 26.-át otthon is tölteni,hát tegye,de a szenteste szerintem a családé.és ha már együtt élünk,akkor mi ketten vagyunk egy család,az én elveim szerint. És van egy 16 éves öccse páromnak,aki ott lenne 24.-én,hogy segédkezzen otthon,na meg az apja is. Nem akkora az a ház,hogy az anyjával együtt hárman ne tudnák megcsinálni amit kel,na meg szerintem nem is szenteste napján kell nagytakarítani...
Szóval én megyek haza a szüleimhez,mert nem fogok egyedül malmozni a lakásban,de erősen gondolkozom azon,hogy van-e értelme ennek a kapcsolatnak úgy,hogy anyuka a főnök,a fiacskája,meg ugrik,ha füttyent!
Túlreagálom,vagy más is ki lenne akadva?
Nem is azt mondtam, hogy dobd ki, de ha közlöd vele a tényeket, most még változtathattok és túl lendülhettek a karácsonyi egymáshoz súrlódáshoz. Amennyiben nem teszed meg, ő úgy cselekszik, ahogy a mama fütyül, benned tüske marad, ha szeretnéd, ha nem és ezek csak mérgezik a kapcsolatot.
Az egyenesség és konkretizálás mindig csak jobb, mintha a szőnyeg alá söprés, még akkor is, ha azt csak ideid-óráig szeretnéd.
Ha lezártad a történetet magadban és tudod , hogy nem szeretnéd ezt tovább folytatni így, akkor nem értem a kérdésed.
Mindegy, mindenesetre kitartást és a legjobbakat!
Nézd, itt tényleg az a baj, hogy téged levegőnek néz.
Én más vagyok, én örülök, ha nem kell másokkal jópofizni és a saját szüleimmel lehetek. És engem nem zavarna, hogy ha az akivel együtt élnék elmegy haza nélkülem. De én más vagyok mint te. Valóban úgy lett volna illendő, hogy ha már veled él, egyeztet veled, hogy mész-e. Nyilván ha az anyja azt mondja hogy már menjen 24.én, mert segíteni kéne, akkor menjen, de akkor téged is meg kell hívni. A probléma itt az, hogy téged nem hívott.
Én ebből levonnám a következtetést, hogy nem tekint a társának. Persze, jó veled, meg kényelmes, meg nyilván tetszel neki, de ennyi. Szóval ennél többet nem képzelnék a kapcsolatba. Mivel én alapvetően önálló vagyok, és csak azzal akarnék együtt élni, akivel valóban társak vagyunk, elköltöznék a pasitól, vagy elküldeném ha az én lakásomban lakunk. Nem akarnék vele szakítani, de a kapcsolatot lejjebb helyezném. Megtartanám szexpartnernek, vagy többnek, de semmiképpen sem akarnék most vele komoly kapcsolatot. Aztán hagynám hogy alakuljon. Vagy megtanul nemet mondani, vagy kiáll mellettem és megmondja az anyjának jövök, de nem egyedül. Ha nem akrják a páromat ott láni, akkor én se megyek karácsonykor.
Egyébként ebben a szituban nem kifejezetten anyuka a hibás. Lehet hogy nem vagy a szíve csücske. Lehet hogy egy lány se lenne neki az. Viszont látod, simán megteheti hogy nem vesz rólad tudomást, mert a pasid nem világosítja fel, hogy téged is visz. Akkor meg ő minek erőltesse? Lehet hogy úgy van vele, hogy ha a fia akarná, akkor mondaná hogy hívjon téged is. de mivel nem szól semmit, így úgy veszi, hogy a csak éltek vadházasságban, ahogy az öregek szokták mondani, és tart ameddig tart azt kész.
Sok sikert!
34/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!