Nem tudom, hogy kezeljem ezt a helyzetet, mert nagyon rosszul esik ez az egész. Vagy csak ez az én hisztim?

Mindenkinek a saját döntése, hiába szeretnéd vele tölteni, ha ő menni akar, akkor még mindig nem tud onnan elszakadni, hogy saját családja legyen.

Én 17 évesen ismertem meg a férjem, de valahogy éreztük, hogy egymásnak vagyunk teremtve.

Az első évben megkérdezte, hogy van nálunk a Szenteste, náluk szűk család, de úgy érzi, velem kell lennie. Nálunk is az volt, de én is úgy éreztem...

Szóval 24.-én, (tényleg iskolásak voltunk még, nem is éltünk együtt) a családi vacsi után elköszönt tőlük, és jött hozzám, én pedig megvártam. Ezt anyukám meglepően könnyen vette, az ő szülei közül az apja is, egyedül ott is anyuka morgott, de a fia ott tántoríthatatlan volt, jönni akart. Minden évben ezt csinálta, aztán 3 év után összeköltöztünk, és külön volt a Szentesténk, csak ketten... pár év múlva hárman, aztán négyen :)

Tényleg a férfin múlik, te hiába akarod, ha ő nem :(

Én is kiakadnék ha a párom nem velem töltené a szentestét. Ráadásul ti nem csak sima kapcsolatban vagytok, téged már el is jegyzett. Tényleg egy család vagytok már. Nekem az is fura, hogy nem visz magával téged, fel sem osztottátok hogy az egyik napot az ő szüleivel a másikat meg a tiétekkel töltitek.

Nem lesz egyszerű az anyósoddal, részvétem :S Pláne hogy ilyen fokon tudja ugráltatni a leendő férjedet.

És mi lenne, ha elmondanád ezt a párodnak? Hogy most azt kérnéd, legyetek ketten. Másnap meg elmentek az anyukához a ház körül segíteni.

Mit mondana rá?

Ha azt, hogy nem, akkor mondd, te nem mész és ha kérdezi miért? , emlékeztesd arra a sztorira, amit leírtál, hogy nem tudták te mit keresel ott,mert nem hívtak.

Ha a párodnak fontosabb, hogy rohanjon, akkor nem csak elgondolkodnék, de meg is említeném neki, hogy félő, elhamarkodottan vagy csak simán rosszul döntöttetek egymással kapcsolatban.

Ez olyan dolog,amit tudni kell megbeszélni, egyeztetni a nézőpontokat, különben nagy problémákat és vitákat szülhet.