Anyósom nem engedi el a barátom "kezét", már külön élünk és a mai napig elvárja h egész hétvégét náluk töltsük! Hogy kezeljem ezt a helyzetet?

én 18 barátom nem sokára 21 éves, 2 éves kapcsolat...

3 hónapja összeköltöztünk barátommal (ugyanúgy szülőfalun belül maradtunk, az ő szülei 3kmre vannak, az enyémek 8 háznyira) nos, azóta szerencsére sikerült munkát találnia tehát este 6körül ér haza így nem tud menni az anyjáékhoz, sőt mi is alig tudunk kommunikálni hiszen érettségi előtt vagyok és tanulnom kell, ő meg addig a gépen játszik, a hétköznapjaink így mennek. Ebből kifolyólag alig várom h hétvége legyen, hogy végre tudjunk egymással foglalkozni, de nem, nekünk mennünk az anyjáékhoz, ott vagyunk náluk kb 7 órát, ami úgy telik el h én abból 6 és felet köhécselve a cigifüsttől és "a qrva életbe ma is beraktak kasszázni" témák miatt kuSSban csücsülök végig, miközben itthon ezernyi jobb dolgom lenne... tehát a szombat ebből áll (dél körül felkelünk, 2re eljönnek értünk, 9re az anyja kocsijával hazajöhetünk, de hát vasárnapra vissza kell vinni, tehát h vasárnap is lássa a fiát, és megint ott lesz/ünk 3-4 órát, szóval 10ig megfürdünk, megkajálunk és ott vagyunk h este van és aludni kellene) a vasárnapot már ugye félig meddig leirtam, hogy akkor KELL mennünk, mert anyuci nem engedi el a fiacskáját, és megint ott tartunk h még nem is tanultam és az én anyámékkal mi van?! rájuk is szánjunk majdnem egy egész napot?! úgy lenne a tisztességes nem??? nem hiszem el h nem veszik észre magukat h a 7végén mind a 2 nap megyünk és én meg a saját szüleimnél alig tudok lenni, pedig ha már vettek nekünk hűtőt, meg micrót, meg kávéfőzőt, meg a tv-jüket, meg az LCD monitorjukat, h kevesebb helyet foglaljon, mint a régi, meg sz.gép asztalt kaptunk... ezekért szerintem hálásnak kéne lennünk nekik és nem azoknak áldozni 2 napot a 2 szabadnapból akiknek a kutya volt fontosabb, mint a saját fia, és a szemünkbe is lett mondva h attól a kis szőrcsomótól sokkal több szeretetet kap, mint tőlünk egybevéve (barátom, apósom és én)! de nnyit erről, már egy hónapja csak 2 hetente megyek, és csak szombaton... persze sértődöttség árán =SS

de szóljon nyugodtan az aki szerint ez a természetes!!!!

ezután pár hétre összeköltöztünk és azóta minden hétvégére a szülei a programunk, és nekem már nagyon elegem ebből, h azt nézzem akire hihetetlenül dühös vagyok... és eközben az én szüleim meg nem értik mi rosszat tettek, h nem megyünk át, azaz nagyon minimálisat vagyunk ott együtt, ami max 1 órát sem tesz ki... tudom attól függetlenűl én átmehetnék hozzájuk hiszen egy köpésnyire laknak, de nem mehetek, mert nekem még elsősorben tanulnom kell, utána jön az h a kosz se egyen meg minket, mert barátom miért is segítene hiszen neki a szgépen kell fociznia, mert az megnyugtatja... de ő csak azzal foglalkozik h az anyja nehogy megsértődjön bármiért is...

ja új dolog, ezen mejd leesett az állam: egyik este azt mondja, megbeszélte bátyjával, hogy kifizetik a szüleinek a 2 kocsira a zöldkártyát, meg a kötelezőt... majd leeset az állam!! miközünk van ahhoz?? azért mert megkapta az első fizetését és máris dobálni kell hozzájuk a 10ezreket?! miközben az apja 130 E körül kap, az anyja 100 E körül, és sajnos bátyja nem rég szakított b.nőjével így most ő is "haza" dob 100E -t, sőt néhanapján a Hiltonban kap jópár ezer borravalót és akkor ők 3an nem tudnak abból a pénzből megélni????? mi pedig abból a kevés 100ezerből éljünk meg ketten!! persze azoknak kell segíteni akiknek van, azok meg akik most indultak el az "élet"útján azokat vissza kell rángatni... és igen anyósom ezt csinálja, csak burkoltan, sajnáltatja magát/ magukat, néha volt gondja a szerencsétlensége miatt a nagy mennyiségű altatókkal, párzsor barátom már végignézte ahogy elviszik a mentők, emiatt már ő is egyszer neki fogott felakasztani magát, szerencsére nem jött öszze a terve, na és tehát múltkor mondom neki h miért nem maradsz itthon ma, tegnap is oltál, és erre azt felelte, hogy "Hogy tudnék nyugodtan élni, ha holnap meghalna, tudod milyen beteg"

noss... 1. 52 éves nőről beszélünk, valószínüleg nem most kell a halálán gondolkozni (papám is cukorbeteg és 62 éves, de ő odafigyel arra mit eszik, mindig számolja a kalóriákat)

2. betegsége: cukorbeteg--->de lesz@rja: sütizget, fehér kenyeret nagyon szereti, nem inzulinozza magát, de ha pl volt egy ballagás és megvoltunk hivva egy ebédre, majdnem dupla adagot adott be magának, hogy tudjon inni alkoholt!!! ja és persze kemény dohányzó, erős cigiket szív csak...

3. van neki egy hosszúszőrű kutyája, azzal alszik, miután megölelgette megy főzni, persze hogy szőrszálak szoktak a kajánkba lenni, ugye szőrős ruha, szőrös akkor a mosógép is... mikor szoltunk neki h foglakozzon a kutyájával, fésülgesse, a válsz az volt h nincs ideje =? jó mi??

És akkor ezek után én miért mennék a szüleihez? ugye h nincs értelme, azért h szellemileg lehuzzon anyósom a sok gondjával, én arra nem vagyok kiváncsi, amióta ismerem csak a kutyájáról tudott mosolyogva történeteket mesélni...

persze barátomnak ez rosszul esik h nem akarok menni, bántja a dolog de mind ezt ne mondhatom el neki, meg hát nagyjából is tudja ezeket, csak nem akarja bevallani magának h igen , nekem ilyen anyum van, aki nem tud megállni a lábán...

szept végén míg én itthon festettem a konyhát , ő addig a szüleinek festett és olyan este 11 körül ért haza, ez sem normális...nem tudja az anyja megmondani neki, h jól van kisfiam már (pl) 8 óra van, menj haza, ilyenkor ott van a helyed!!! Tehát folyton maga mellett akarja tudni, a biblia is azt mondja h "annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." Nem vagyok igazán hívő, de ebben van igazság, és ezt a szülőnek is tudnia kell, hogy a fiának van párja, nem bolondságból döntött úgy hogy elhagyja a szülői házat.

24én 1 órát voltunk szüleinél, 6tól 11ig az ő szüleinél voltunk,

25én reggel elmentünk a másik városba mamámhoz, utazással együtt volt 4 óra, aztán ismét kellett mennünk az ő szüleihez mert a másik bátyjáék aznap mentek oda karácsonyozni, akkor is elment kb 4 óra,

26 án már ő ment egyedül, nekem már nem volt kedvem, akkor is este ért haza,

27 én végre nem ment sehova, de egész nap játszott a gépen este 11kor ment fürdeni aztán aludni,

28 án veszekedtünk amiatt h nem foglalkozik velem, így felment bátyjával a 12órási bussza pestre venni telefont, a fél hatossal jöttek vissza, de még az anyjáékhoz bement, fél 10 előtt nem ért haza,

29én a mamájákhoz mentünk vendégségbe, ott csak 3 órát voltunk, de utána természetesen kellett menni anyósékhoz is, tehát megint ott vagyunk h este értünk haza

30án itthon voltunk

31ére meghívtak ebédelni, 9kor már óvatosan megjegyeztem h szertenék már végre hazamenni, a kocsit is odaadták volna de kimagyaráztam h olcsóbban jön ki a benzin ha most oda visznek aztán ők visszamennek, mint az h holnap visszavisszük a kocsit, és akkor megint valakinek haza kell minket vinnie... persze a csalódottság és anyósom haraga érzékelhető volt, de hát ez van

most 3a van és ott van, én itthon vagyok ... tehát az ünnepek csak az ő családja körül forgott... már sajnos úgy érzem anyós-após herótom van, amit szégyellek mert amugy velem rendesek, de nem szeretem amikor barátom előtt sajnáltatják magukat, h erre nincs meg arra, meg azt de jó lenne stb.

Mit tehetnék hogy szakadjon már le az anyjáról és próbálja meg a jövőjét építeni velem?

de ha én megtudtam ezt tenni lány létemre h elszakadok a szüleimtől, és sajnos még így olyan keveset látom őket, de meg vagyok, és szerintem ők is, ott van nekik a 3 éves öcsém, nekik is van kivel foglalkozni, anyósomnak meg ott van az a dög, ő azzal foglalkozik, miközben velünk beszél.. szóval ennyi tisztelet sincs felénk h legalább ha ott vagyunk, ne kutyázzon, tudja h mind2en rühelljük...

Most is szerintetek miért tudok írni????

mert a szüleinél van, 1kor jöttek érte és még ne is várjam egy hamar... =SS

ne haragudjatok h ilyen hosszú lett... de már régóta raktározódnak ezek bennem...

Előre is köszönöm a tanácsokat!!