Hogyan lehet udvariasan visszautasitani egy regi ismeros meghivasait? Egyaltalan: hogy kellene ezt az egesz helyzetet kezelnem?

Szoval az a helyzet, hogy van egy regi ismerosom, nevezhetjuk havernak (altalanos iskolas korom ota ismerem), aki eleg gyakran hiv, ir uzenetet, keres, hogy menjek kulonbozo osszejovetelekre. Regebben persze sokszor el is jartam, de ezek a talalkozok gyakorlatilag arrol szolnak, hogy asszisztalnunk kell ennek a sracnak az onfenyezesehez, neki kell a kozeppontban lennie, az en velemenyemet sokszor leszolja, es valamiert a ferfiassag probajanak tartja, hogy ki bir minel tobb alkoholt magabanyomni (ha valaki nem akar mar tobbet inni, az persze b*ziskodik, meg megoli a bulit, ahogy o fogalmaz), es ki tud jobban beszolni a masiknak (amit egyebkent a humor csucsanak tart).

En nem igazan erzem jol magam a tarsasagaban, ugy erzem, hogy kinottem mar ebbol a fajta szorakozasbol, elvegre nem kamaszok vagyunk mar, a huszas eveinkben jarunk. Csak sajnos nagyon akaratos, nagyon nem turi, ha ellentmondanak neki, nem turi a visszautasitast es azt erezteti, hogy en vagyok a szemet es halatlan, hogy nem megyek el, amikor o hiv.

Hogyan tudom a megkereseseit udvariasan visszautasitani? Az a baj, hogy en is azt erzem, hogy halatlan vagyok, ha mindig elutasitom, de kozben meg annyira kulonbozoek vagyunk, teljesen mas dolgokat szeretunk es tartunk fontosnak, nem is ertem, hogy miert hiv el, ha utana igy viselkedik... csak azert "kellenek" neki, hogy legyen kin poenkodnia, koszorulnie a nyelvet, es onmagat ezaltal tudja jobbnak, "magasabbrendunek" erezni?

Koszonom elore is a valaszokat, mindenfele eszrevetel, velemeny, meglatas erdekelne ezzel az egesz helyzettel kapcsolatban (es elnezest az ekezetek hianya miatt).