Nagyon nehéz kérdés apámmal kapcsolatban?

Lényegtelen, hogy ő mit tett. Te tedd meg a tőled származó maximumot és nyújtsd neki a kezed.Főleg egy ilyen helyzetben.

Az, hogy ki ember és ki nem-mindig bajban mutatkozik meg.

Engedd, hogy büszke legyen rád, és fel tudjon nézni a saját gyermekére és tudja, hogy szeretik.

A férfiak amúgy sem szoktak kérni-mert szégyenlik, te lépj kérés nélkül felé-hidd el nem fogod megbánni.

Én soha nem akartam megfelelni a szüleimnek, és nincs is lelkiismeret furdalásom. Apám 5 éve halt meg, nem éreztem, hogy valamit kihagytam volna. Pedig még a temetésén sem voltam ott, anyám "elfelejtett szólni" :)

Nem, nem akartam/akarok ilyen embereknek megfelelni. Sajnálom hogy így alakult az életem, mert most hogy van egy csodás anyósom és apósom, látom mi maradt ki az életemből, azt hogy mennyire szeretik a fiukat. És hogy én is általuk tapasztaltam meg, hogy milyen lehet az embert valamilyen szinten gyerekükként szeretik. Ezt sajnálom. Emiatt vagyok néha szomorú. Nem miattuk.

Utolsó válaszolóval teljesen egyet értek, hasonló helyzetben vagyok. Apámmal hogy mi van, nem tudom, nem tartjuk a kapcsolatot, de ha bmi lenne vele, és a tudomásomra jutna, nekem ő egy idegen. És nem érdekel hogy az ő egyik sejtjéből lettem, ez önmagában nem jelent semmit, nem tartozom neki semmivel.

Szintén párom szülei azok , akik tudtak példát mutatni csak azzal, hogy szeretik a fiukat, és engem is elfogadnak.

Az pedig, hogy "tegyél meg mindent, hogy fel tudjon rád nézni..." nem tudom, ha vki szentnek akarja hinni magát, biztos ezt tenné.

De vki, aki soha le se sz*rt nem fog rád felnézni, max magadat fogod kínozni.

Vagy úgy segíts neki , hogy elfogadod olyannak amilyen, és nem várod, hogy felnézzen rád, semmit, akár még beléd is rúghat.

Vagy ne segíts neki.

Te érzed, lelkiismereted szerint, melyik a jó döntés.

Bár, én lehet keresnék neki egy jó otthont, ha anyagi helyzetem lehetővé tenné.