Az apámmal lényegében csak 'lakótársi kapcsolatban' vagyok. Van, hogy napokig nem beszélünk, csak ha kérni akar tőlem valamit. Más is van így?

Évek óta napi 1 "heló" ban merül ki a beszélgetésünk... Remélem hamarosan el tudok költözni, utána úgy fogok elmenni mellette az utcán mintha nem is ismerném.

Irigylem azokat akik rendes apa mellett nőttek fel.

megértem, hogy xar az érzelmi sivárság egy szülő-gyerek kapcsolatban, de gondoljatok bele, hogy milyen rossz annak, akit az apja mondjuk naponta üt-ver, gorombán beszél, elveszi a megkeresett pénzét, elherdálja piára.

nem azt mondom, h verjétek a s.eggeteket a földhöz, de nekem speciel apám sem volt igazán, alig beszéltem vele, akkoris csak ócsárolni meg lenézni tudott, pedig sokkal többet értem el az életben mint ő.