Egy kapcsolatban (egy egyszer régen megingott kapcsolatban) mindig elhiszed amit látsz, vagy a dolgok mögé próbálsz nézni?

Igen egy másik lány miatt...

A rövid story (nem védem, de próbálom leírni h ne legyek részre hajló): elkezdtem dolgozni (gyerkőccel gyesen voltam) + külön költöztünk szülőktől. Alig találkoztunk, csak a munka, gyerek, háztartás ... befásult a kapcsolatunk, nem foglalkoztunk egymással, sokat veszekedtünk. Felmerült a szakítás, de a kislányunk miatt adtuk magunknak időt még átgondolni, mi legyen, hogyan tovább. Aztán párom kicsit szorosabbra vette a kapcsolatot egy kolléganőjével. Ez abban merült ki h rengeteget beszéltek telefonon, és megbeszéltek egy találkát (munkán kívül amúgy nem taliztak). A megbeszélés és a tényleges időpont között 1 hét telt el. Ezalatt otthon minden normális lett, megbeszéltük újra kezdjük. Ez a randi nem jött létre, visszalépett, hazajött hozzánk, elmondta a történetet. Komolyan gondolta h kezdjük újra így nem ment el a lányhoz.

Abba ne menjük bele h esetleg ezek nem is így történtek, mert én ezt elhiszem neki, szerintem igazat mondott, ezen nem akarok már csámcsogni.

Ennek hatására érzem ezt. Most megint olyan itthon minden mint akkor azon a héten. Így félek h miért? Újból van vmi? Vagy csak szimplán el akarja kerülni h megint elhidegüljünk és időben lép felém.

Továbbá nagyon nehezemre esik eldönteni a helyes viselkedési módot:

kérdezzek rá miért ilyen kedves? azzal azt érem el talán h: "minek legyek kedves ha ezt is számon kéri?" "minek javítsak ha ez sem jó?"

ha nem szólók, azt hiszi nem veszem észre a jeleket és szabad utat lát "másfele"?