Jogosan van elegem vagy ez normalis hogy ilyeneken kiakadnak? (hosszu)

Nagyon unom mar, es az agyamra megy, hogy barmit csinalok, mindig kepesek negyedorakig szidni/uvolteni velem. Semmi sem jo a szuleimnek, pedig nem vagyok rossz gyerek, nem verekszem/iszom/drogozom/partizom...

Pl. amikor utaltam iskolaba jarni, mert minden nap csufoltak, bantottak az osztalytarsaim (hiaba probaltam elkerulni oket) akkor az volt a bajuk, hogy miert vagyok ilyen 'buval b@szott', miert nem tudok semminek sem orulni, biztos depresszios vagyok.

A testvereim (annak ellenere, hogy van sajat gepuk) mindig az enyemet csesztetik heccbol, ezert lejelszavaztam, meg is mondtam a szuleimnek, hogy muszaj, mert atallitottak rajta mindent, letoltottek minden szarsagot. Par honapra ra, apam gepe lassu volt, ezert az enyemet akarta hasznalni. En nem voltam otthon, o meg nem tudott belepni, mert ugye nem tudja a jelszot. Valami targyalasra kellett volna neki... hazajovok, es rogton az az elso, hogy uvolt velem, hogy hogy merem lejelszavazni, mikor neki kell?

Mintha neki lenne fenntartva a laptopom...

Szocialis fobiam van (folytonos beszolas, fizikai bantalmazas miatt a suliban, meg a csaladban is van valakinek), ok ezt nem tudjak, ezert mindig leszidnak es orakig predikalnak nekem arrol, hogy mennyire szemtelen vagyok a vendegekkel, hogy nem mosolyogva, lelkesen nagy hanggal csevegek veluk. (nem szo szerint igy mondtak, de ezt varnak el)

Szinte mar szegyellnek, es ugy mutatnak be mindenkinek, hogy "o itt a X-Y, nagyon szegyenlos es csendes!"

Miota nem vagyok kituno apam allandoan azzal 'poenkodik', hogy mennyire hulye vagyok, mindig el tudja terelni ide a temat, a szavaimat is kiforgatja, csak hogy belemagyarazhassa, hogy ostobasag. Ha epp egyest kapok valamibol akkor meg jon az orakig is eltarto szidas, utana meg a buntetes, mikozben azt terjeszti ki, hogy en mar csak utszeli k**va lehetek, vagy takaritono, es nem tudok majd megelni.

Kozepes tanulo vagyok...

Hogyha nagyon kiakaszt az a kinzo szidas/ordibalas amit orakig is elmuvelnek anelkul hogy barmit valaszolhatnek a "Miert vagy ilyen hulye, nem fogod fel??!" szeru kerdesekre (mert ha azt mondom, hogy ertem, semmilyen hangon, vagy akarmilyen hangon azt szemtelenkedesnek veszik vagy visszabeszelesnek), es nem mehetek kozben sehova, vegig turnom kell, (az sem segit ha megigerem hogy legkozelebb jobban odafigyelek/tobbet tanulok, mert akkor azt mondjak hogy "Akkor most miert nem igy volt!!?") akkor mar nem birom tovabb es potyognak a konnyeim, pedig probalom visszatartani, akkor meg azert kezdenek kiabalni velem, hogy miert bogok, nem hat meg senkit, ne sajnaltassam magam...

Hogyha apam a nappaliban TV-zik es alszik, hogyha at akarjak valtani a csatornat (ocsemek, mert en mar nem is tv-zek, de akkor meg az a baj, hogy egesznap a szobamban kuksolok) akkor uvolt veluk, hogyha nevetnek/hangosabban beszelnek a "kelletenel" akkor is ordit veluk, meg leszidja oket, hogy miert uvoltenek.. Mikor anyam probalta meggyozni, hogy ha aludni akar akkor menjen a szobajukba, akkor kifogasokat keresett es vele is elkezdett veszekedni.

Hogyha autoval utazunk valahova, akkor sem beszelgethetunk egymassal, mert azt "harcolas"-nak veszi, akarmirol is legyen szo.

Foleg apamrol van szo ebben, anyam inkabb csak az orakig tarto szidasban vesz reszt.

Nekem mar nagyon elegem van, mikor ezt csinaljak mindig arra gondolok, hogy jobb, ha mar most elkezdik gyujteni arra, hogy majd elkoltozhessek. Mert apam csak akkor normalis, ha vendegek vannak nalunk vagy mi megyunk vendegsegbe.

En lennek ennyire 'abnormalis', es ez teljesen oke amit o(k) csinalnak, vagy ez mar tenyleg sok mas szemeben is?