Hogyan mondjam el a páromnak hogy nem bírom már ki ebben a környezetben?

A helyzet az hogy 4 éve ismerjük egymást, másfél éve költöztünk össze, előtte is laktunk már együtt, de az olyan volt hogy néha ott voltam néha meg otthon a szüleimnél. Első közös lakásunk az ez ahol most vagyunk albérletbe. Egész jó a hely nem sok a bérleti díj, a tulajdonos nagyon jó fej és korrekt, bármi gond van egy telefon és már itt van hogy megoldja a bajt pl ha csőtörés van, rossz a boyler stb... A bajom inkább a lakó környezettel van, a kölykök állandóan zajonganak, bömböltetik a rádiót meg a TV-t él itt egy fiatal család is 2 éves gyerekükkel meg idősebbek is, velük van a legtöbb gond, hangosan bömböl a TV még az utcán is lehet hallani. Én éjszakai műszakban is dolgozom amikor hazajövök nem tudok egyszerűen pihenni mert mindig felkelek valami miatt. A páromnak sokszor mondtam hogy nem bírom tovább de az utóbbi 1-2 hónapban már katasztrófa ez az egész, állandóan csak sírok hogy nem tudok rendesen pihenni, nem érzem jól magam, munkahelyemen sem teljesítek úgy ahogyan kellene, és ezt már a főnököm is megjegyezte hogy jó lenne ha kipihenten mennék be. Én már erősen fontolgatom hogy kéne keresnünk valami más helyet de a párom mondta hogy ő panelba nem megy, mert nyáron rosszabb meleg miatt stb... meg ott a legtöbbe távfűtés van ami rohadt drága. A barátomnak elszeretném mondani hogy legkésőbb januárba már elszeretnék innen menni, de ő szerintem hallani sem akarna róla, mert egy kisvárosban élünk kevés az albérlet sajnos, ami van az drága plusz kaució kell rá, elvagyunk a keresetünkből, de nincs olyan sok pénzünk hogy egyszerre kidobjunk százezreket a költözésre meg mindenre. Ez érthető is.

Én a szüleimhez mennék vissza lakni mert elején ott éltünk de az nem volt teljes együttélés mert legtöbbször ő is otthon aludt a szüleinél főleg ha éjszakás voltam.

A páromat agyon féltem hogy kiakad azon ha nélküle mennék el mert nagyon jó lelkű, nagyon érző ember, pedig egyáltalán nem úgy néz ki külsőre, nagyon szomorú lenne ha itt hagynám, de az a baj vele ha felhoznám ezt a témát akkor dühös lenne és ordibálna, vagy egész nap hallgatnám hogy miért nem jó itt vele meg hogy ő így szeret úgy szeret meg nem bírná nélkülem, ezt sem akarom mert én nagyon szeretem őt, és nem akarok én sem nélküle élni, meg azt se hogy dühös legyen rám. Nem tudom mi legyen hogyan mondjam el neki hogy szeretnék elmenni innen.

Ő szüleihez is mehetnénk lakni mert a tudta nélkül megbeszéltem velük hogy mi a problémám és szívesen látnának ott náluk minket elég nagy a hely ott elférnénk még ha nem is hosszú távra de legalább addig ameddig nem találunk más albérletet.

Elnézést ha hosszú lett de a fő problémám inkább az hogy hogyan adjam be neki hogy idegileg kikészít ez a lakó közösség és mindenképp lépni szeretnék valamerre.