Van itt olyan akit elüldöztek otthonról?

Engem nem fiatalkoromban, hanem felnőtt fejjel, anyaként tettek ki.

18 évesen annak rendje és módja szerint elmentem egyetemre, majd dolgozni a fővárosba. Terhesen egyedül hazatértem, pár hónapra befogadtak ugyan, amíg megszületett a kicsi, de aztán a két hónapos babámmal ajtót mutattak, mondván egyedül kell talpraállnom.

Annyi pénzem sem volt, hogy albérletbe menjek, így anyaotthonban voltam másfél évig és ezalatt gyűjtöttem a pénzt az albérletre. Ma már iskolás a gyerekem és rendbejött az életem, de sosem bocsátom meg nekik, hogy kiraktak. Talpraálltam igen a saját erőmből, de az életemben és a gyerekem életében nekik semmi helyük nem lesz sohasem.

Engem igen,ki nem állhattak,mert nagy szerelmük közé álltam és igencsak akadályoztam őket a fényűző életük kiélésében.

Olyan volt a gyerekkorom is mindig hallgattam,hogy remélhetőleg semmi nem fog sikerülni nekem az életben,annyira selejt vagyok.Azt a tényt tekintve,hogy jeles tanuló és elég szorgalmas gyerek voltam eléggé látszik mennyire ők voltak az aljasak.

Mivel nem voltam selejt,sőt kifejezetten előrelátó voltam,mert erre az eshetőségre megspóroltam pénzt.

Úgyhogy a legjobbat tették én velem mikor megszabadultak tőlem.Azzal nem számoltak,hogy tele voltam tervekkel mit csináljak,mert addig magukra dolgoztattak és nem hagytak önállósulni.Mivel a feszültség a sok alázásom miatt akkora lett,hogy ezért döntöttek úgy,hogy megszabadulnak tőlem.

Na azóta nagyon jó az életem,sokkal több pénzem van,mint valaha is reméltem,mert a kitartó agyi programozásuk miatt,hogy nekem semmi sem sikerülhet,hát én sem nagyon hittem benne.A szerencse is nagyon mellém állt,egy interneten megismert ember személyében,aki segített a terveimben.

Persze teljesen ki vannak,hogy ennyire bejött nélkülük nekem az élet,de visszacsinálni már nem tudják,most állítólag bíróságon akarnak perelni,hogy én fizessek nekik havi ennyi meg ennyit.Na kiváncsi leszek ez lesz e és milyen jogcímen?

"

Engem is úgymond elüldöztek, bár nem úgy hogy addig szekáltak még lelépek, hanem ezt úgy sikerült összehozniuk hogy idegileg teljesen kikészültem ami otthon ment, elegem lett abból hogy vitáztak minden egyes nap, elegem lett abból hogy bármi amit megcsináltam nem tetszett nekik, kritizáltak, elegem volt abból hogy mindent a semmiért csináltam, főzés, takarítás, kedveskedni szerettem volna ezzel és úgy hálálták meg hogy a hibát keresték mindenben."

Mintha én írtam volna! Annó annyira összevesztem anyámmal, hogy fogtam magam és elköltöztem 120 km-rel arrébb, és ott laktam két évig. Aztán rendeződött valamennyire a kapcsolatunk, és közelebb költöztem, de még így is 60 km választ el minket egymástól. Ennél közelebb már nem költöznék, jó ez így. Addig jó a kapcsolatom anyámmal, míg nem egy városban lakunk, az hótziher. Még így is, hogy kéthetente egyszer hazaugrok pár órára, na még így is ki tud készíteni az álszent, kétszínű viselkedésével, hogy mindig mindent megkritizál, soha nincs egy kedves szava, mindenben csak a rosszat látja, az egyik barátnőjének a másikat szidja, a másiknak az egyiket...stb. Őszerinte mindenki hülye, csak ő az okos, mindenki mindent rosszul csinál, csak ő cselekszik helyesen és példásan. Éveken keresztül hallgattam, hogy szid bizonyos embereket, akik elkövettek egy hibát aztán ő is elkövette ugyanazt a hibát, amiért mások voltak a hibásak. Aztán kikecmergett belőle, azóta ugyanúgy szidja azokat az embereket akik ezt a bizonyos hibát, és ha valaki a fejére olvassa, hogy te is ezt csináltad, akkor meg még ő van megsértve, hogy de az teljesen más... szóval nem változott semmit sem.