Van itt olyan akit elüldöztek otthonról?

Engem 15 évesen dobtak ki otthonról. Alkalmi kapcsolatból születtem és apám nem tartott igényt rám, anyám meg kénytelen volt rokoni nyomásra megtartani. Persze minden nap éreztette velem, hogy csak púp vagyok a hátán, mert engem senki sem akart.

Aztán férjhez ment, engem meg kidobtak otthonról, még a cuccaimat sem kaptam meg.

Soha többé nem láttam, de nem is szeretném látni véletlenül sem. Elköltöztem 300 km-rel arrébb is, minél messzebb legyek tőle.

Engem se vet fel a pénz, de egyedül értem el mindent a magam erejéből és erre mindig büszke leszek.

35/L

Engem is. A szüleim házassága korán megromlott, de nem váltak el. Anyukám ráadásul elkezdett inni, és olyan dolgokat csinált, amit nem bírtam elviselni. Például indulni akartam zongoraórára, ő meg bejött a konyhából, nála volt a nagy kés, és azzal hadonászott, hogy nem enged el. Beszorított a zongora és a fal közé, nem gondoltam hogy bántani akar, de alig bírt állni a részegségtől, és attól féltem, hogy megbotlik és úgy talál el a késsel.

Mire befejeztem az általános iskolát, teljesen kikészültek az idegeim, ezért távoli gimnáziumba mentem, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Kollégista voltam, aztán az egyetemen is, aztán albérlet... nem jó így, de még mindig jobb, mint velük. Azóta tíz év telt el, ők még mindig nem váltak el, csak megkeserítik egymás és a körülöttük lakók életét. Nagyon jól tettem, hogy amint lehetett, leléptem.

Én is így jártam, anyám mindenben korlátozni akart, sehova sem engedett, ami egy bizonyos kor után már megalázó (17 évesen egy hétig kellett könyörögnöm, hogy elmehessek egy szülinapra), teljesen kihasználta és élvezte, hogy függök tőle anyagilag és ezért mindig mindennek úgy kellett lennie, ahogy ő akarta, nem lehetett saját véleményem, saját akaratom - teljesen kikészültem idegileg, már az öngyilkosságon gondolkodtam.

19 évesen munkát szereztem és leléptem otthonról. Azóta havi egyszer megyek haza pár órára, amúgy egyáltalán nem beszélünk.

Engem csak a munkám tart itthon, lenne hova mennem, de ebben a bizonytalan helyzetben nem szeretnék csak úgy nekivágni... Anyával lakom, aki nem kedveli a páromat, semmi oka nincs rá, hugomét és öcsémét szereti, nekik állandóan küld mindent, páromnak nem, amikor megyek hozzá. Nem is ezzel van lényegében a gond, hanem már olyanok is szidják, akik nem ismerik. Legutóbb az lett eldöntve róla, hogy alkoholista, mert amikor itt volt megivott egy pohár bort. Szokott inni, amikor a haverjánál van, de magának nem sűrűn vesz italt (nyáron is max. havonta), mert sajnálja rá a pénzt, olyan drága. Egy alkoholista megveszi attól...

Anya párom miatt állandóan veszekszik velem, most éppen az nem tetszik neki, ahol dolgozik, mert szerinte az rossz munkahely, stb... Biztonsági őr. Mindenesetre volt, hogy már összepakoltam, hogy elmegyek, mert meguntam, hogy minden nap velem kiabál, mert nem kedveli a páromat. Rosszul esik, nem szeretem hallgatni...

24/N