Van itt olyan akit elüldöztek otthonról?

Anyám 16 évesen szült, egy alkalmi kapcsolat "balesete" lettem, sztem félt elvetetni. Kis faluban laktak a szülők, így muszáj volt összeházasodniuk, a két család útálta egymást, majd a szüleim elváltak, apám lelépett, majd anyám is, ott hagyott alkoholista nagyszülőknél.

Aztán egyszercsak megjelent, szte én maga voltam az "antikrisztus" minden baj okozója, 16 évesen barátomhoz menekültem, még akkor is folyton zsarolt, megalázott.

Miközben útált, mégis magához akart kötni, folyton ilyeneket mondogatott, hogy nélküle én biztosan az utcán lennék, meg életképtelen , stb vagyok. Soha nem fogadott el,soha nem szeretett.

Most 25 évesen tőle 300km-re jól keresek,van egy barátom6 éve, mégis úgy érzem, romokban vagyok, és a legkevésbbé sem érzem magam vmi szeretetteli, kedves lánynak, mert alapvetően gyanakvással fordulok az emberek, és magam felé is.

15 éves vagyok, 18 éves koromban az lesz az első, hogy lelépek.

Anyukám lassan idegileg kikeszit, napi szinten van itthon vita, sokszor megutottek

37 éves vagyok, nagyjából 18 voltam amikor elkezdtem dolgozni, amint volt annyi pénzem, hogy lelépjek le is léptem. Nálunk is éreztetve volt, hogy most már tényleg uncsi a pofánk (nővérem van) kaja nem volt, ha éhesek voltunk "oldjátok meg" volt a válasz, de főzni sosem tanított meg minket anyu. Én maradtam abban a városban ahol anym lakott pár évig, aztán elmentem szegedre, onnan pestre, onnan külföldre. Azóta eltelt pár év, elhidegültünk, nagyjából visszakapta a nemtörődést tőlünk, bár már nem él anya , sokszor sírok ám most is miatta, hogy miért alakult így, de nem hiszem, hogy én tehetek erről...valahogy ő alakította így, mi hiába próbáltunk nyitno felé, alkohol problémái is voltak, örökösen igérgetett, eladta a házát, hajléktalan lett, megelent nálam egy darab szatyorral, azt sem tudtam mit csináljak, skkor is csak ígért, hogy vegyünk neki házat, majd nem fog inni, nem vettünk, de fizettük az albérletét, de a rezsit nem, hogy menjen dolgzoni, de nem fizette, az albérletet úgy lepusztította, hogy néha a gyomrom fordult ki ha bemerészkedtem.

Engem sem vetett fel a pénz amikor elmentem otthonról, sőőőőt, volt, hogy kajára alig alig futotta, de egy percig sem bántam. És most sem bánom, hogy akkor leléptem.

Én 18 vagyok, nemküldtek el itthonról, de a nevelőanyám mindig az agyamra megy.

Szüleim meghaltak és ő vállalt el minket de sztem csak a pénz miatt amit kap ránk. Jövőre érettségizek és 2 éves szakosító van még hátra aztán énius elmegyek otthonról mert már nemnagyon bírom.

18/F

Ez borzaszto lehet... En csak olvasom a valaszokat es potyognak a konnyeim...

En szereto csaladban nottem fel, mindent megkaptam, anyukam a legjobb anya a vilagon,

"csak ertunk el"

Lakast kaptam, jo iskolaba jartam.

De amit ti irt

A 37 éves nő vagyok.

Nem lettem ettől gyengébb, sőt csak erőssé tett, hogy így alakult az életem, de sajnos okkal de sokkal kevesebb vagyok, mert így alakult az életem. Ma már anya vagyok. Semmi, nulla, zéró a jópélda előttem. Nem tudok kihez viszonyítani,nem tudom kinek a tanácsait követni, MOST nehéz ezt megélnem. Nyűg minden, mert ha anya megtanított volna főzni, akkor most 37 évesen nem jelente nehézséget egy heti menü összerakása, mert ha anya adott volna a fejemre,hogy ne a gimi mellé járjak hanem iskolába, mert senki nem lesz belőlem, akkor ma nem egy 8osztályos OKJ tanfolyam királynő lennék, hanem lehet, hogy lenne egy rendes szakmám. És sorolhatnám még mennyi mindent rontott ő el.....