Vállalnál gyereket ilyen esetben egy olyan férfival akiről tudod, hogy nem lesz örökre veletek, de jó apa/ember?

A leírtak alapján vállalnám!

Minden feltétel adott, hogy boldog családban nőjön fel a Kicsi, még akkor is, ha az apukája nincs mindig vele, de sokat törődik vele!

Nincs értelme az igazira várni, aki vagy eljön, vagy nem.. ha vágysz már gyerekre, és még egyedül is mindent meg tudnál adni neki, ha esetleg szétmentek, akkor mi az akadálya?

Ilyen kérdést felesleges itt feltenni, mert mindenki a magánvéleményét írja le, hogy mit tenne, de ez ne befolyásoljon a döntésben! Te élsz a pároddal, te vagy tisztában a lehetőségeiddel, és ha te úgy gondolod, hogy működni fog a dolog, akkor hajrá!

Hidd el, hogy egy gyereknek lehet boldog élete apa nélkül is! Nekem az volt, 3 évesen hagyott el minket apám, olyan, mintha sosem lett volna, nem is hiányzott soha! Természetes volt, hogy nincs velünk az apám.

De azt mondod a párod törődne a gyereketekkel..

persze, az a legjobb, ha nem lép le, és együtt nevelitek, de ha mégsem.. az sem tragédia szerintem!

Írnak neked a megcsalt, megkeseredett, elvált vagy rossz, boldogtalan házasságban élő nők, hogy soha, semmilyen esetben sem vállalnának így gyereket.

Meg irnak ide anyák is,akiknek van gyerekük és nagyon jól tudják azt mit jelent egy gyereknek egy apa akit várnak az ajtóban.

Igen lehet hogy sok a válás,és igen sok a csonka család is.De baromira nem mindegy hogy előre tudod hogy nagy valószinűséggel elhagynak vagy csak elhagynak.

Ha lehet választani melyiket választanád.

Elindulsz félig teli tankkal és reménykedsz, bizol benne hogy odaérsz mert megvan az esély hogy odaérsz,vagy elindulsz kevés benzinnel és úgy haladsz hogy tudod esélyed sincs odaérni?

"Meg irnak ide anyák is,akiknek van gyerekük és nagyon jól tudják azt mit jelent egy gyereknek egy apa akit várnak az ajtóban."

Pontosan ezért írtam a kérdezőnek, hogy az átlagnál is jobban figyelmesebben olvassa el a soraimat és gondolkodjon el rajta.

Hűűű, én tudod mitől félnék az érzelmi szállal kapcsolatban?

Hogy ha eddig nem is a nagy lángoló szerelem kötött ehhez a férfihez, akkor lehet a babavárás hónapjai alatt, a hormonoknak és vmi belülről jövő természetes dolognak köszönhetően úgy beleszeretnék a férfiba, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.

És ha ő meg marad a régi, akkor nagyon megviselne a szakítás, ha tényleg bekövetkezne.

Ettől függetlenül azt mondom, ha a saját szíved nem félted, akkor azt mondom, h mindenkinek ilyen felelősségteljesen kellene babát vállalni, mint ahogy Te most gondolsz rá.

Sokkal valódibbnak érzem, sokkal reálisabbnak, mint amikor a fiatalok a nagy szerelemben "majd lesz vhogy" alapon vállalják sorban a babákat.

Nekem úgy tűnik, hogy előre tervezve, reálisan felmérted, h mire számíthatsz, készülsz arra az eshetőségre is, h mi van,ha valóban egyedül maradsz. Ez sokkal igazibb, mint amikor itt teszik fel sokan a kérdéseket, hogy egyedül maradtam, most mi lesz. Te készülsz rá legalább, és szerintem jó helyre fog az a pici érkezni. Mindenkinek ilyen tárgyilagos, józan, előre látó anyukára lenne szüksége.

Ja és abban is biztos vagyok, h sokkal jobb egy olyan apa-kép, aki a gyerekeivel töltött időt tényleg rájuk figyelve tölti el, mint az amelyik ugyan mindennap otthon van, de fáradt, tv-t néz, eszik, alszik, gyerekre nagy ívből tojik. Folytathatnám a sort...

Ha fiatalabb lennél is ezt tanácsolnám, nagyon tetszik, hogy nem rózsaszín szemüvegen keresztül nézed a világot.

Sok boldogságot kívánok a babához :)

32N