Ilyen esetben mi a helyes állásfoglalás?

Ma kerültem egy olyan helyzetbe, ahol kissé elbizonytalanodtam, hogy mi a helyes ilyenkor.

Férjemmel és a 20 éves lányával beugrottunk egy áruházba hazafelé. A kasszánál a lány az orrunk alá dugott egy aránylag drága desszertet az alábbi kísérőszöveggel:

"Ez nagyon finom, kell nekem, vedd meg!"

Nem az ára volt a bajom, hanem a stílus, úgyhogy mondtam, hogy nem, nem fizetjük ki.

Neki saját keresete nincs, tanul, ami pénze van, az a szülőktől kapott zsebpénz. Nagy puffogva kifizette, majd még hozzátette, hogy bezzeg az apja nekem megveszi, ami nekem kell. Valóban ő fizetett, de a közös bankszámlánkhoz tartozó társkártyával - amin kettőnk keresete van.

Kifelé menet mondtam, hogy az volt a bajom, ahogy "kérte", ha megfelelő hangnemben teszi, szó nélkül megvesszük.

Erre dühösen nekem ugrott, hogy "nem tőled fogok engedélyt kérni, ha kell valami".

A nyelvembe haraptam, nem reagáltam. Amikor hazaértünk, a férjem feljött a cuccokat felhozni, akkor mondtam neki, hogy nem akartam tovább mélyíteni a vitát, de ő négyszemközt ezt beszélje meg a lányával, mert a közös vagyonunkba azért van beleszólásom.

Eddig soha semmilyen, a lány felé történő pénzáramlásba nem szóltam bele, kap pénzt bőven.

Most is a hozzáállása verte ki a biztosítékot, nem az összeg.

A férjem annyiból letolt, hogy most hülye helyzetbe hoztam, mert bár igazam volt, ezt neki kellett volna szóvá tennie, nem nekem - most hogy nézett ki, hogy a lánya ellenében velem értsen egyet?

Erre annyit mondtam, hogy nem a lánya lényével volt gondom, hanem egy konkrét megnyilvánulásával. Szerintem egy 20 éves lánynak már igenis megmondhatja a szülője, hogy "nézd, ebben a szituációban most éppen nincs igazad", ha ő is így gondolja.

Soha nem kerültem még ilyen helyzetben, így nem vagyok teljesen biztos benne, hogy igazam volt-e, jól kezeltem-e a helyzetet.